Vándor éji dala
(Wanderers Nachtlied)
Eredeti szöveg (német)
Über allen Gipfeln
Ist Ruh’,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch;
Die Vöglein schweigen im Walde.
Warte nur, balde
Ruhest du auch.
Magyar fordítások
Kosztolányi Dezső fordításában
A vándor éji dala
A szikla-tetőn
tompa csönd.
Elhal remegőn
odafönt
a szél lehellete is.
Madárka se rebben a fák bogára,
várj, nemsokára
pihensz te is.
Szabó Lőrinc fordításában
Vándor éji dala
Csupa béke minden orom.
Sóhajnyi szinte a lombokon
a szél s megáll.
A madár némán üli fészkét.
Várj, a te békéd
sincs messze már.
Kányádi Sándor fordításában
A vándor éji dala
Minden bércen néma
csönd van;
egy-egy levél ha
még moccan.
Ültek a kis
madárkák is el mind a fákra.
Már nincs sok hátra,
s pihensz te is.
Tóth Árpád fordításában
Vándor éji dala
Immár minden bércet
csend ül,
halk lomb, alig érzed,
lendül;
sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
te is nemsokára
nyugszol, ne félj…
Dsida Jenő fordításában
Vándor éji dala
Csúcson, élen hallgat
az éj.
A lombfuvallat
is csekély
sóhajnyi nesz;
fészkén elült a madárka.
Várj – nemsokára
te is pihensz.
Móricz Zsigmond fordításában
Ott nyugszik a csúcsokon
a csend.
És itt a lombokon
alig leng
szellő, ha sejted is.
Az erdőn is hallgat a kis madár,
várj csak, nemsokára már
megnyugszol te is.
Forrás: Kedvesch versek
Eredeti nyelv: német
Műfaj: líra
Szerző: Johann Wolfgang Goethe
