Ha százszor mondtad, mondd ezerszer,
szívvel és tiszta értelemmel,
kiáltsd világgá szép szavakkal,
avagy viharzó indulattal,
ne félj, hogy hangod, mint a szellő,
oly könnyű és oly légbe lengő,
vagy, mint csöpp víz az óceánban,
elenyészik a nagy világban!
Igen, csupán csak ennyi volna,
hangod, ha egymagában szólna,
de milliókkal egybeforrva,
szíved a föld szavát dobogja;
Ha százszor mondtad, mondd ezerszer:
Békét akar minden ember!
Beszélj a fák, füvek nevében,
kutyád is fél, reszket az éjben,
búvik a vad, mert ő is érzi,
hogy a halál szele kisérti,
a néma halak sem feledték,
testvéreik iszonyú vesztét,
mikor méreggé vált a tenger…
S ki tette ezt? Az ember, ember!
De te, aki a békét véded,
a kövekért is mondj beszédet,
és milliókkal egybeforrva
szíved legyen a lét motorja…
S ha százszor mondtad, mondd ezerszer
Békét akar most minden ember!
Te, minden földrész minden népe,
magad légy önmagad reménye,
tiéd a lét s nemlét hatalma;
Emberiség, vigyázz magadra!
Emberiség! E szóban érzed
talán a nagy testvériséget?!
Emberiség, ez azt jelenti:
tanuljuk meg egymást szeretni…
Kezünk most már gyufát se gyújtson,
nehogy a világ lángragyúljon,
mert mindenütt atom, s atom van,
s elveszünk, az atom, ha robban…
EMBERISÉG, MONDD SZÁZEZERSZER :
BÉKÉT AKAR MOST MINDEN EMBER!!!
