Címke: véglet

  • Gyurkovics Tibor – Ha szeretlek…

    Ha szeretlek nagyon szeretlek
    ha kicsit akkor is nagyon
    otthagytam az életemet
    s a szívemet az asztalon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szép Ernő: Egyszer

    Egyszer vágtató gyöngyhintóbúl
    Aranyat szórni a népnek, aki kódul.
    Mérgezett liliomok közt egy éjben
    Elveszteni az eszemet a kéjben.

    Egy váll. Óh, csókkal hajolni feléje,
    Hogy az életet, a halált megérje.
    Egyszer olyat sírni, hogy a sírásom
    A két orcámon végig árkot ásson.

    A végtelen tengerbe beleúszni,
    Odaveszni, el se búcsúzni.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Reményik Sándor – Vagy-vagy

    Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély.
    Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél.
    Vagy az Úristen, – vagy az emberek.
    Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg.
    Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,
    Vagy egy asszony simogató keze.
    Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,
    Jaj, csak ne felemásan, felemásan!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kosztolányi Dezső: Vészfék

    Hajrá, ha bírsz! Hadd nyögjön lenn a pálya.
    Hadd búgjon a síp, főjjön a kazán!
    Hadd fogyjon a mozdonynak tűzi fája!
    A gőzcsapot hagyd könnyedén s lazán!

    Száguldj a tiltó lámpa vérjelébe,
    rohanj s recsegjen a homok, kavics.
    Tüzes kerékkel zúgj a cél elébe,
    bár a kerék széjjelmorzsolna is.

    Menj! Ám ha rád letipró csüggedés lép,
    és ásító unatkozás mered,
    bátran szakítsd szét vért-lökő ered.
    Bordád alatt vonaglón döng a vészfék,
    vágd szét zsinegjét, nem lesz benne kár,
    egy pillanat csak s a vonat megáll.

    Forrás: MEK