Ha szeretlek nagyon szeretlek
ha kicsit akkor is nagyon
otthagytam az életemet
s a szívemet az asztalon.
Forrás: Lélektől lélekig
Ha szeretlek nagyon szeretlek
ha kicsit akkor is nagyon
otthagytam az életemet
s a szívemet az asztalon.
Forrás: Lélektől lélekig
Egyszer vágtató gyöngyhintóbúl
Aranyat szórni a népnek, aki kódul.
Mérgezett liliomok közt egy éjben
Elveszteni az eszemet a kéjben.
Egy váll. Óh, csókkal hajolni feléje,
Hogy az életet, a halált megérje.
Egyszer olyat sírni, hogy a sírásom
A két orcámon végig árkot ásson.
A végtelen tengerbe beleúszni,
Odaveszni, el se búcsúzni.
Forrás: szeretem a verseket
Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély.
Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél.
Vagy az Úristen, – vagy az emberek.
Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg.
Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,
Vagy egy asszony simogató keze.
Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,
Jaj, csak ne felemásan, felemásan!
Forrás: Lélektől lélekig
Hajrá, ha bírsz! Hadd nyögjön lenn a pálya.
Hadd búgjon a síp, főjjön a kazán!
Hadd fogyjon a mozdonynak tűzi fája!
A gőzcsapot hagyd könnyedén s lazán!
Száguldj a tiltó lámpa vérjelébe,
rohanj s recsegjen a homok, kavics.
Tüzes kerékkel zúgj a cél elébe,
bár a kerék széjjelmorzsolna is.
Menj! Ám ha rád letipró csüggedés lép,
és ásító unatkozás mered,
bátran szakítsd szét vért-lökő ered.
Bordád alatt vonaglón döng a vészfék,
vágd szét zsinegjét, nem lesz benne kár,
egy pillanat csak s a vonat megáll.
Forrás: MEK