https://verskucko.com

Címke: vigasztalás

  • Falu Tamás: Szavam…

    Szavam selyemmé lágyul,
    Hogy válladat befedje.
    Szavam csónakká mélyül,
    Hogy ringatózhass benne.

    Szavam virággá nyílik,
    Hogy szíved fölé tűzzed
    És legyezővé hajlik,
    Hogy unalmad elűzzed.

    Szavam balzsammá olvad,
    Hogy ami fáj, ne fájjon,
    S mint hintó áll elébed,
    Hogy lelked beleszálljon.

    Szavam keleten jő fel,
    Hogy álmod elorozza,
    Szavam nyugaton száll le,
    Hogy álmod visszahozza.

    Szavam csókká parázsul,
    Hogy végigfusson rajtad,
    S a szavam szó lesz újra,
    Ha akarod, hogy halljad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Csak egymáshoz

    Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
    Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden –
    Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
    És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

    Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
    Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra –
    Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
    S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

    Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
    De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt –
    Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
    Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.

    Forrás: Kedvesch versek – Index.hu