https://verskucko.com

Címke: virág

  • Babits Mihály: Nyár

    Esik a nap!
    Szakad a súlyos, sűrü zápor
    zuhogva istenigazából.
    Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
    Óh gyönyörűség!

    Részeg darázs
    ráng körülöttem tág körökben,
    ide röppen és oda röppen:
    visszatérő csapongás, lenge hűség…
    Óh gyönyörűség!

    Hangos virág
    kiált, bíbor szinekkel esdve,
    hogy jöjjön már a bíbor estve,
    hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
    Óh gyönyörűség!

    Tornác fölött
    szédülve és legyet riasztva
    fúl a cseléd, liheg a gazda;
    álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég…
    Óh gyönyörűség!

    Boldog a nap:
    de boldogság a vágy gyürűsse!
    Boldog a nap, s vágyik a hűsre…
    Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
    Óh gyönyörűség!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Bényei József: A világot úgyis ki kell bírni

    A világot úgyis ki kell bírni.
    Ne engedd a virágokat sírni.
    Ne engedd a madarakat félni,
    a hűséget hóban elvetélni,

    az álmokat este megalázni,
    almafákat áprilisban fázni,
    a perceket ne engedd megállni,
    ablakokat örökre bezárni,

    csillagfényű éjszakákra lőni,
    ösvényeket indákkal benőni.
    Ameddig a vállad íve bírja,
    vigyázz minden virágtalan sírra,

    vigyázz minden társtalan magányra,
    füstre, fényre, ember-glóriára.
    Aki árva arccal sír az égre,
    takarj szelíd álmot a szemére.

    Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
    valakinek embernek kell lenni.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Radnóti Miklós: Rózsa

    Egy bordóvörös könyv vagy –
    Dús, csevegő szirmok lapjaid,
    Melyek között a szél borzolva lapoz…

    Nehéz illatú, nedves szirmaid
    Telítve vannak titkos regékkel,
    Melyeket a múlt a földben hagyott…

    Lapoz, lapoz szirmaid közt a szél,
    – Pompás kötésed most nyíl épp széjjel,
    S elmeséli nékem amit olvasott…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Benedek Elek: Pünkösdi harangok

    Olyan szépen cseng a harang,
    Mintha nem is harang volna,
    hanem ezer harangvirág
    Imádságos szava szólna.

    Piros pünkösd vasárnapján
    Piros rózsa nyíl a kertben,
    Kis szívünkben tiszta öröm
    Imádsága énekeljen.

    Forrás: internet

  • Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

    Hogy mit láttam? Elmondhatom.
    De legjobb, ha lerajzolom.
    Megláthatod te is velem,
    csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

    Ez itt a ház, ez itt a tó,
    ez itt az út, felénk futó,
    ez itt akác, ez itt levél,
    ez itt a nap, ez itt a dél.
    Ez borjú itt, lógó fülű,
    hasát veri a nyári fű,
    ez itt virág, ezer, ezer,
    ez a sötét gyalogszeder,
    ez itt a szél, a repülés,
    az álmodás, az ébredés,
    ez itt gyümölcs, ez itt madár,
    ez itt az ég, ez itt a nyár.

    Majd télen ezt előveszem,
    ha hull a hó, nézegetem.
    Nézegetem, ha hull a hó,
    ez volt a ház, ez volt a tó.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Johann Wolfgang Goethe: Májusi dal

    A nagy természet
    Miként ragyog.
    A nap mi fényt vet!
    Mily illatok!
    Föld, ág rakodtan
    Színes virággal,
    Minden bokorban
    Ezer madárdal.
    Ezer kiáltás
    Visszhangra vár:
    „Ó, föld, ó áldás,
    Ó, napsugár!”

    Forrás: szeretem a verseket

  • Hamvas Béla: Idézet

    „A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hamvas Béla: Idézet

    „A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos – Gyöngykagyló

    Madár, ha rikoltana – ne felelj rá haraggal, kedvesem
    virág, ha nyílna ablakod előtt – játékból se tépd le, kedvesem
    madár és virág két gyönyörűsége életemnek.
    Így beszélek hozzád, kedvesem és magam értek a szóból.
    Te csak élj vidáman! Élj s ha aludni térsz meg
    madár daloljon és virág nyíljon álmaidban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Mi és a virágok

    Mert hűségesek mindhalálig,
    isteniek egyedül a virágok,
    egyszóval a növényi lét,
    velünk szemben, kik jövünk és megyünk.

    Világunk száraz keresztjére
    gyönyörű dísznek elhelyezve,
    tépett füzérként fölszögezve,
    mi elkallódunk, ők hazatalálnak.

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig