https://verskucko.com

Címke: Vox Humana

  • Vox Humana: Lángok között

    Ma veled szerettem volna lenni
    Egy napot, egy éjszakát.
    Remegve-rejtve beszélgetni át,
    Csendben a szemedbe nézve.
    Megfogni két kezed,
    Átölelni és füledbe súgni:
    Még… még kicsit maradj velem…

    Hajnalban tűzforrón hozzád simulni,
    „Farkasokkal táncolni” délben
    S csodálni a teli Holdat éjjel.

    Ma veled szerettem volna lenni…
    Nem tudni, hogy minden elmúlik egyszer.
    Szárnyaink szélesre tárva
    Repülni fel… felhőkön át a magasba,
    S zuhanva, testünk összeforrva
    Merítkezne elfutó habokba…

    Ma veled szerettem volna lenni,
    A melledre hajtani fejem,
    Érezni a vad lüktető szívdobbanásban
    Gyönyörre nyújtózó feltámadt hited,
    Mint banánra a héj forrni köréd
    S utad vigyázni, melyen célba érsz.

    Ma veled szerettem volna lenni,
    S nélküled magamban – veled vagyok.
    A mélykék égen bámulok egy fénylő csillagot…
    Óh, én ostoba! Arcul csapott a Sors,
    Kegyetlen ostora most szántja végig az eget!
    Lelkemben fényre vak félelem vibrál,
    Öncsalásom csillaga lehull,
    Lángolva hasít ketté gyanútlan felleget!
    Szemeim könny borítja s szívemben veled
    A lángok közé kacagom magam… Ég Veled!

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Vox Humana: Jó volt

    Ahogy a vadász lép megóvva a csendet,
    Úgy küldted felém néma sóhajod.
    Hulló levél sem zizzent, csak a fény cikázott,
    Nem vártad, hogy érezzem – értsem bánatod.

    Jó volt veled a perc,
    jó volt érezni, hogy élek,
    jó volt meghalni Benned,
    jó volt titkokat megosztani véled.

    Halkan suhanó árnyak, nesztelen léptek…
    Hóban rejtőző lábnyomok… vad csaták… mámoros éjek…
    Apró jelek, mik adnak, és soha nem kérnek…
    Szavaid vergődő szívemben égnek.

    Jó volt veled a csend,
    jó volt sok néma pillanat.
    jó volt, hogy Múzsámul szegődtél,
    jó volt, mikor szívemre vontalak.

    Árnyékba, fénybe hurcollak magammal,
    Szorítom örömed, viszem – veszteném – terheid.
    Könnyes szemed néz rám vöröslő alkonyokban,
    Kék párával vonva be elfogyó napjaim.

    Jó volt veled a Játék,
    jó volt, ahogy érintett kezed,
    jó volt ostoba őrületbe esni,
    jó volt… jó volt Veled.

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Vox Humana: Álom – 1

    Ezer éve vagyunk itt a földön,
    Már visszahívott milliárd elem.
    Szemünkben egy halvány csillag fénye,
    Szívünkben vadak félelme s örökléte.

    Szenvedést láttunk itt, s szörnyeket,
    Kik úgy nevezik magukat: emberek.
    Hiszik, hogy mindent tudnak már a létről,
    Istent tagadnak és szeretetet.

    Egy lankás parkban vártalak,
    S te jöttél felém, mint a fény,
    Időtlen gondolat viharzott át a téren,
    A rettegés villámként csapott belém.

    Az időt megállítani voltál képes,
    Jeleket rajzolni az égre fel,
    A Mindenség mámorban reszketett,
    Mikor ajkad forró vágyakat énekelt…

    Üldöztek suhanó fekete árnyak,
    Elrabolták emberbe vetett hited.
    Utolsó erőddel hívtál egy hangot,
    Hangod az ősi káoszba veszett.

    A fájó idő is tűnő, mint a lét,
    Hagyd a könnyeket, ha menekülni kell…
    Szemed rám nézett, hideg volt, jéghideg,
    Éreztem, utolsót dobban a szíved.

    A hold megfordult az égen és beleremegett.
    Meghalt a perc, az érzés, a titok…
    Dübörgő rianással az éj rám nehezedett,
    Hívott a feledés, távoli galaxisok…

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig