Fordító: Góz Adrienn
Fuss, kis kötet,
Ahhoz, ki gyöngyházlantjával dalolt
Arany lány fehér lábacskáiról:
S ha ráveszed,
Hogy bepillantson lapjaid közé,
Tán száz arany szűz táncol ott elé.
Forrás: Magyar Bábel
Címke: Wilde
-
Oscar Wilde: Ajánlás
-
Oscar Wilde: Az örömlány háza
Fordító: Israel Efraim
Táncos lábunk oda szaladt
Az utcán le a hold alatt,
Hol pénzért örömökre lelsz.Hallottuk jól, hogy odabent
Hars zenészek zenéje zeng:
Egy Strauss, a „Treues Liebes Herz.”Mint groteszk járógépezet
Ír le vad arabeszkeket,
Úgy járt redőny mögött sok árny.Láttuk, kísértetraj kering
Hegedű s kürt szava szerint,
Mint avart szél kavarva hány.Mint felhúzott automaták,
Véznán sejlő vázak, suták,
Oldalogtak, ez a quadrille.Majd egymást kézen fogta mind,
Most jött a fennkölt sarabande,
Visszhangzott sikító kacaj.Olykor robotbábszerkezet
Fantomnővel ölelkezett,
Olykor a szájuk dalra állt.Olykor egy szörnymarionett
Ajkán szivart látott szemed,
És mintha élő volna – járt.Szerelmemhez fordultam ott:
„Halottal táncol a halott,
Mi por csak, pörgeti a port.”De ő – ő hallott hegedűt,
Otthagyott s be szinte repült:
A bordély szerelmet rabolt.Egyszer csak jött a nincstovább,
Elfáradt a valcer s a láb,
Már nem keringett a sok árny.Le a csendes utcasoron
Ezüstcipős hajnal osont,
Mint egy ijedt leány.Forrás: Magyar Bábel
-
Oscar Wilde: Hélas
(Israel Efraim fordítása)
Hogy minden szélnek hárfája legyen
Lelkem, elfújjon minden szenvedély,
Azért lett sutba dobva régi mély
Bölcsességem s a komoly fegyelem?
Talán újraírt tekercs életem,
Ráfirkált egy gyermeteg ünnep-éj:
„Fújj lusta dalt, únt furulyán zenélj!”;
S azzal a minden-titkot szétkenem.Volt perc, hogy lábam csúcsra hághatott
Volna, s egy disszonáns akkord – a lét –
Csaknem az Isten füléig hatolt:
Halott az az idő? Egy pici bot
A románcnak épp hogy mézéhez ért,
S el kell vesztenem lelkem örökét?Forrás: Magyarul Bábelben
Oscar Wilde: Hélas!
(Kosztolányi Dezső fordítása)
Meghemperegtem minden vágyba lent
s lant lett a lelkem, min a szél zenél.
Ezért veszett el, ami bennem él,
kemény hitem s tudásom is, a szent.Most életem elfirkált pergament,
amelyre egy ünnepnapon sekély
dalt írt a rímes, könnyű szenvedély
és az egésznek titka tönkrement.Járhattam volna egykor fénybe, szép
ormon, dalolva téged, tiszta élet,
hogy megbűvöljem az Isten fülét.Elmúlt e kor? Varázsvesszővel épp
csak érintettem a mesét, a mézet –
és árva lelkem kincse semmivé lett.
Oscar Wilde: Hélas
(Tellér Gyula fordítása)
Lelkem, sodorván minden érzelem
árja, lett bármily-szél-pengette lant –
s én ezért adtam túl tovasuhant
bölcsességemen s jó fegyelmemen?
Hiszem: sorsom csak átírt pergamen,
melyre vigalmon suhanc-kéz kapart
henye virelait és furulyadalt,
alattuk ép a teljes rejtelem.Bizony, volt kor, mely napos csúcsra
volna, a létből – mely zajjal tele –
egy tiszta húrt zengetni Istenig.
Hát nincs tovább? A vágy mézcseppjeit
csak megérintette pálcám hegye,
s most lelkem jussa vesszen el vele?Forrás: Magyarul Bábelben
