Itt nyugszik,
Váci Mihály, a nyíregyházi.
Nem volt kicsi, sem óriási,
sem átlag nem volt, sem típus,
különb volt, mint tipikus.
Leszólta hát a kritikus,
eltemette mélyen a lektor.
Vigasztalt: – „Feltámadunk egykor!”
Örök béke poraira!
Deleatur soraira.
Hangzott a Dies Irae.
A túlvilágban sose hitt.
Nem tagadta az ittenit.
A kétkedés volt hite;
nem is csalódott semmibe:
magán kívül! –
s ez tette le ide.
Forrás: Váci Mihály Összegyűjtött művei, Magvető, 1979
