Vörösmarty Mihály: A reményhez

A REMÉNYHEZ

Kétes szép remények
    Töltik keblemet,
Búmat édesítik,
    Dúlják kedvemet,
S így kötött szemekkel
    Fellegútakon
Visznek álmadozva
    A zárt kör felé.

Oh ha veszteség van
    Szánva sorsomúl,
Csak te, szép reménység,
    Csak te légy velem.
Köss az ifjuságnak
    Égi szárnyakat,
Hogy kerűlje a föld
    Szentetlen porát;

Adj az ért korúnak
    Állhatást, erőt;
Nyújts az elhalónak
    Gyámoló kezet,
Míg rogyó inakkal
    Sírba váncorog!

Börzsöny, 1822 eleje