Összecsomagolom mindegyik emlékem,
Alulra a fájót, felülre a szépet.
Kisimítom lassan, ne maradjon ránca,
Némelyik megfakult, csak lelkemet bántja.
Nagyon sok a holmi, sokat kell pakolni,
Hívnálak hogy segíts, de nem tudok szólni.
Egy-egy kedves dolog, mi kezembe akad,
Mosolyt csal arcomra, vagy könnyeket fakaszt.
Kész vagyok, lezárom bőröndömet csendben,
Indulok, fájdalom hasít a szívembe.
Visszanézek reád, elcsuklik a hangom,
– Bocsáss meg mindenért, nem szabad maradnom…
