Az éjjel lassan visszahullt,
akár a vízbe dobott kő.
A fény még reszket a háztetőkön,
mint valami félénk madár.
Az utca álmos, a levegő tiszta.
Egy asszony az ablakban kávét kortyol,
s nézi, hogyan nyitja ki a világ
a szemét – lassan, hangtalanul.
Nem történik semmi.
Csak a hajnal jön,
úgy, ahogy mindig jönni szokott:
észrevétlenül, mégis mindent megváltoztatva.
