Solymos Ida: Csend

Nem zörög már az ablak,
nem beszélnek a falak.
A szavak elbújtak bennem,
mint riadt madarak.

Nem szól senki.
Csak a szívem jár,
mint egy rég elfeledett óra,
amit senki sem húz fel többé.

És mégis:
minden percében ott dobban
valami élő, valami fény,
amit nem lehet elhallgattatni.