https://verskucko.com

Címke: hajnal

  • Szabó Lőrinc: Hajnali látomás

    Hajnalig néztem az eget:
    ezer szeme észre se vett.

    Pedig rám nézett szüntelen
    s szinte kacérkodott velem,

    hogy oly nagy, oly gyönyörü-szép
    az öröktünde régiség.

    Hajnalig néztem az eget;
    ezer szeme észre se vett,

    bár csöndben megfordult, ahogy
    a csigalassu csillagok

    (száz egybezárt-nyilt végtelen)
    keringtek bennem-kívülem.

    Hajnalig néztem az eget
    és lassankint elrémitett,

    hogy e szárnyas gyöngy-állatok
    rajzása úgy halványodott:

    társtalan ültem s üresen
    a rámszürkülő semmiben.

    Hajnalig néztem az eget,
    s akkor a húspiros Kelet

    hirtelen elhúzta az ég
    maradék csillagfüggönyét, –

    szivemben arcod nevetett:
    csordultig megteltem Veled.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Georg Trakl: Napkelte előtt

    A homályban már csattog a madárszó,
    fölzsong a lomb, a forrás fölzenél,
    s mint zsenge vágy, a felhőkön sugárzó
    bíbor remeg. Világosul az éj –

    A hajnal végigsimít a szerelmek
    lázban parázsló ágyán, ujja lágy,
    s álomban teljesíti be az ernyedt
    csókok félébren érzett mámorát.

    Fordította: Rónay György

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Hajnal a nagyvárosban

    Piros hajnal, – a város is
    piros álom, ha sáros is.

    Aszfalt-tükrök az eső után,
    piros ég millió piros pocsolyán.

    Csöndes a nagy tér, üres és
    még nem mocskolja ébredés,

    tömeg, zaj, gép, robogó kerekek –
    Csak én vagyok itt, meg a verebek.

    Borzas verebek csipegetik
    a kelő nap arany magvait,

    fény-magvak iható aranyát,
    mellyel a sok piros pocsolyát

    festi a piros hajnal és
    melyet majd csak az ébredés

    olt ki egy óra mulva, a
    reggel induló áradata,

    a forgalom, üzlet, a szürke szín,
    a magát őrlő emberi kín,

    a pénz… De a reggel, s társa, a dél
    s a délután még messze henyél,

    messze, valahol a szent Keleten,
    s én egyedül nézegetem

    az arany teret, a hajnalit,
    a nagy fény-, kő- s víz-mozaik

    millió szikráját, és az eget
    s a kis proletár verebeket,

    kik az éji eső pocsolyáiban
    a kelő napnak boldogan

    isszák, eszik, csipegetik
    pirosló buzaszemeit.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Hajnali rózsák

    A kert hajába
    rózsalugasok tűznek virágokat.
    Szivárvány-arcukról
    a Nap mosolyog.
    Leveleikkel fűrészelgetik a levegőt;
    ing és billeg a tér,
    rángatja az ég hajnalvörös kelyheit,
    hogy bimbót pirosító loccsanással
    ömöljenek
    az alvó rózsák
    végtelenségére.
    Lángtáncot lejt a kert.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szilágyi Domokos: Hajnali kakasszó

    Hajnali három óra tájban
    a szürkeség hirtelen kettészakad,
    kakas-harangok érce
    szikrázik az ég alatt,
    aztán még jobban megdermed a csönd
    kis ideig nem hallani semmi neszt –
    s a harmadik kukorékolás után
    zizzenő szalmazsákokban
    a hajnal mocorogni kezd.

    Ablakszemek hunyorognak álmosan,
    a piszkos ég megrázza magát,
    homályos sarkokba búvó,
    menedéket kereső éjszakák
    riadalma remeg,
    hálóköntösüket levetik
    az ébredő fellegek,
    s üde sétára indulnak tova,
    amíg zeng diadalmasan
    a gőgös harsona.

    Távolról egy-egy vonatfütty felel,
    s egyre erősödő zajok
    kelnek szárnyra,
    a város minden porcikája
    pezsdül, kavarog –

    • s közben elhallgat az érctorkú vitéz
      (már nélküle is elég zaj van itt),
      s dagadó mellel gyűjti az erőt

    Kattints a címre a teljes vershez!

  • Anna Ahmatova: Hajnaltájban felriadni

    Hajnaltájban felriadni

    édes, fullasztó örömre
    és a kajüt ablakából
    elnézni zöld vizet,
    vagy fedélzeten, viharban,
    puha prémbe burkolódzva,
    motor dohogása mellett
    nem gondolni semmire.

    Mégis, találkozást sejtve
    azzal, ki csillagom lett,
    sós szelektől, gyöngyös víztől
    ifjulni szemlátomást.

    (Rab Zsuzsa fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Radnóti Miklós: HAJNAL

    A szálló porban az úton
    még csak a hajnali szél kanyarog.
    Övig mezítlen férfiak
    állnak a fényben arany patakok
    partján s aranyban mosdanak.
    Csattan a víz, tele füttyel a táj
    s fenn a hegyen tüzeket rak a nap.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Illyés Gyula: Fecskék

    Nyisd ki az ajtót, nyújtsa be
    rózsaszín orrát a hajnali ég,
    árassza ránk, mint meleg állat
    mezei, hazai lehét.

    Be szép a völgyek kis világa
    ottlent s ittfent e szálloda;
    nyers légben, fényben a szűk erkély
    mintha a mennyből nyílana.

    Fenyők és felhők… Jöjj ki mellém,
    úgy ahogy vagy, már süt a nap.
    Meglátnak – legfeljebb a fecskék
    s még vígabban sikonganak.

    Még ragyogóbban, részegebben
    köröznek ott a nap előtt,
    forgatják ezt a vaksi bolygót,
    ezt a tündöklő, gyors Időt,

    melyből minket is kiragadtak
    csapongva megint és megint
    összefonódó, fonódva is
    csapongó öleléseink!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Hajnalban a csillagok

    Hajnalban a csillagok
    lehullnak a földre,
    mint a fáról a gyümölcs:
    alma, szilva, körte.

    Szunyókálnak szelíden
    késő délelőttig,
    mustillatú sugarak
    amíg föl nem költik.
    Akkor aztán napsugár-
    szálakba fogózva
    föllibegnek, mint a pók,
    újra a magosba.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Szerelem és játék

    Bezártalak
    hogy ne lássalak.
    Ha látlak
    megáll szívverésem
    félek hogy a szívedet elérem.

    Rózsatőt ültetek
    ablakod alá
    s ha jönnek a hajnali szelek
    leválik rólad
    álmod gyönge héja
    két nagy szemeddel
    láthatod
    a rózsa szirma
    a hajnal is
    én vagyok.

    Forrás: Lélektől lélekig