ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM

(Leuveni kódex, kb. 1300 körül)

Betűhű szöveg (eredeti)Kiejtés szerinti olvasat (Pais Dezső)Mai magyar fordítás / értelmezés
Volek syrolm thudothlon
syrolmol sepedyk,
buol ozuk epedek.
Volék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedik,
buol oszuk, epedek.
Nem tudtam, mi a siralom.
Most siralommal zokogok,
bútól aszom, epedek.
Walasth vylagumtul,
sydou fyodumtul,
ezes urumemtuul.
Választ világumtúl,
zsidou fiodumtúl,
ézes ürümemtűl.
Zsidók világosságomtól,
megfosztanak én fiamtól,
az én édes örömemtől.
O en eses urodum,
eggen yg fyodum,
syrou aniath thekunched,
buabeleul kyniuhhad.
Ó én ézes urodum,
eggyen-így fiodum,
síró anyát teküncsed,
buabeleül kinyuhhad!
Ó, én édes Uram,
egyetlenegy fiam,
síró anyát tekintsed,
bújából őt kivonjad!
Scemem kunuel arad,
en iunhum buol farad,
the werud hullothya,
en iunhum olelothya.
Szemem künyüel árad,
junhum buol fárad,
Te vérüd hullottya,
én junhum olélottya.
Szemem könnytől árad,
szívem bútól fárad,
Te véred hullása,
szívem alélása.
Vylag uilaga,
viragnac uiraga,
keseruen kynzathul,
uos scegegkel werethul.
Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vas szegekkel veretül!
Világnak világa,
virágnak virága,
keservesen kínzanak,
vas szegekkel átvernek!
Vh nequem en fyon,
ezes mezuul,
Scegenul scepsegud,
wirud hioll wyzeul.
Uh nekem, én fiom,
ézes mézüül,
szégyenül szépségüd,
vírüd hioll vizeül.
Jaj nekem, én fiam!
Édes vagy, mint a méz,
de szépséged meggyalázzák,
véred hull, mint a víz.
Syrolmom fuhazatum,
therthetyk kyul,
en iumhumnok bel bua,
qui sumha nym kyul hyul.
Sirolmom, fuhászatum
tertetik kiül,
én junhumnok bel bua,
ki sumha nim hiül.
Siralmam, fohászkodásom
belőlem kifakad,
szívemnek belső búja,
soha meg nem enyhül.
Wegh halal engumet,
eggedum illen,
maraggun urodum,
kyth wylag felleyn.
Végy halál engümet,
eggyedűm íllyen,
maraggyun urodum,
kit világ féllyen!
Végy magadhoz engem, halál,
egyetlenem éljen!
Maradjon meg az én Uram,
a világ tőle féljen!
O ygoz symeonnok,
bezzeg scouuo ere,
en erzem ez buthuruth,
kyt niha egyre.
Ó, igoz Simeonnok,
bezzeg szovo ére,
én érzem ez bútürüt,
kit níha egíre.
Ó, az igaz Simeonnak
bizony érvényes volt a szava,
érzem e bú tőrét,
amit egykor jövendölt.
Tuled ualmun,
de num ualallal,
hul yg kynzassal,
Fyom halallal.
Tüüled válnum,
de nüm valállal,
hul igy kinzassál,
fiom, halállal!
Tetőled válnom kell,
de nem ily szörnyű valósággal,
mikor így kínoznak,
én fiam, halálosan!
Sydou myth thez turuentelen,
fyom merth hol byuntelen,
fugwa huztuzwa,
wklelue kethwe ulud.
Zsidou, mit téssz türvéntelen,
Fiom mert hol biüntelen.
Fugvá, husztuzvá,
üklelvé, ketvé ülüd!
Zsidó, mit téssz törvénytelenül?
Fiam miért hal bűntelenül?
Megfogván, rángatván,
öklözvén, kötözvén megölöd!
Keguggethuk fyomnok,
ne leg kegulm mogomnok,
owog halal kynaal,
anyath ezes fyaal,
egembelu ullyetuk.
Kegyüggyetük fiomnok,
ne légy kegyülm mogomnok!
Ovogy halál kináal
anyát ézes fiáal
egyembelű üllyétük!
Kegyelmezzetek fiamnak,
nem kell kegyelem magamnak!
Avagy halál kínjával
anyát édes fiával
vele együtt öljétek!

💬 Megjegyzés:

balról látszik a középkori írás, középen hallhatóvá válik a nyelv, jobbról pedig érthető a tartalom.
A betűhű és a kiejtés szerinti szöveg Pais Dezső olvasata alapján készült; a mai magyar értelmezés Mészöly Gedeon és modern irodalmi átírások szintézise.