Felettem fényes csillagok,
Alattam kéklő föld ragyog,
Lebegve a mindenségben,
Mert te vagy, azért vagyok.
Hideg szél süvít, ver vad vihar,
Szivárvány kúszik az égre fel,
Reménység költözik szívembe,
Nem délibáb az, mi átölel.
Tengerré áradnak könnyek,
Szavaknak nincs hatalma már,
Sikoltva zuhanok mélyre,
Hol kóbor farkas-falka jár.
Szeretnek és szívem megtépik,
Tűröm, tűröm rendületlenül,
Egy ezüst hold ragyog részvéttel,
Küld egy mosolyt reménytelenül.
Vívom a Végtelen harcát,
Nem hagyom el a vad falkát,
A vérem zúg, szívem sajog,
Velük mégis szelíd vagyok.
Mögöttem távoli hómező,
Előttem kietlen sivatag,
Szívem már olyan gyéren dobog,
Egyedül nem bírja az utat.
Dörrenés, üvöltés hasít,
Éjnek véres lángja fakad,
Menekül mind, ki merre lát.
A gyötrő álom felriaszt…
Magányba menekülő vad vagyok.
Szelíd üldözött…
Szabad vagyok
– farkasok között –
Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig
