(Hummel Rozália nyomán)
Napisten-anyánk, a világszép tündérkirálynő boldogan mutatja be égi palotáját arányló urának. A termek padozata ragyogó, hófehér márvány, arany szegélyekkel díszítve. Ékkövekből faragott míves oszlopok sorakoznak, a termeket rubinttal, zafírral és gyémánttal ékesített csodatükrök díszítik, ragyogásuk a szivárvány minden színével árasztja el a tündérpalotát.
Aranykalitkában édeni madarak, óriási aranyvázában friss pálmafahajtások ékeskednek, finom rózsavízben illatozva. Arany virágfüzérek lebegnek az ajtók boltívei fölött, és a márványra finom virágport hintenek a tündérek, amerre szerelmes istenpárosunk sétál. Kristályvázákban aranyhalak fickándoznak, a szellő aranycsengettyűt hintáztat vidáman.
A tornácon selyempárna trón várja a boldog párt, akik révédézve és gyönyörködve nézik birodalmukat. A távolban csillagképek tűnnek fel: „Tündérek tánca”, „Tündérek kútja”, „Tündérek járása”. A néphit szerint a jóságos tündérek megsegítik azt, aki e csillagokra tekint.
Tündér Ilona a „Tündérasszony palotája”, vagyis a Kis Göncöl csillagkép ragyogó csillagai között látható, és a palota tornyán az északi Sarkcsillag sziporkázik. Tündérkocsija a Nagy Göncöl szekér, sétáló ösvénye a káprázatos Tejút.
A történet verses részében megjelenő képek – a forgó mozgás, a kerek asztalba rótt Nap, az aranyalmafa, a fehér galamb – mind szimbolikus jelentést hordoznak. A galamb a lélek jelképe, amely az egymáshoz rendelteket egymáshoz vezérli; az aranyalma az isteni tudás és teljesség gyümölcse; az égi kert az átmenet tere a földi és az égi világ között.
A Világszép Tündér Ilona alakjához kapcsolódó hagyományok nem egyetlen szerzőhöz köthetők. A történet ősi, mitikus elemekből építkezik, amelyek a magyar néphitben, csillagmondákban és népi legendákban élnek tovább. A vers ennek a hagyománynak egy költői lenyomata, míg a fenti magyarázat az értelmezés és a jelképek megértését segíti.
Forrás: Lélektől lélekig
