Vitéz Ferenc (1965– ) kortárs magyar költő, író, irodalomtörténész, kritikus.
Költészetére a klasszikus formakultúra, a litániaszerű építkezés és az egzisztenciális teljességigény jellemző. Verseiben a személyes tapasztalat, a hit, a szerelem és az idő kérdései nem elkülönülnek, hanem egymást áthatva jelennek meg. Hangja visszafogott, de sűrű: nem kijelent, hanem összerak.
A Varázsszem című műve nem kérdez, nem magyaráz, nem vitázik – felsorol, mint aki pontosan tudja: az élet nem egyetlen összetevőből áll, hanem kényes arányokból. Ha egy is hiányzik, nem működik a varázs.
A „kell” ismétlése nem parancs, hanem belső szükségszerűség. Nem ideológia, hanem tapasztalat beszél. Az erotikus sor nem kilóg, hanem a helyére kerül: nem külön világ, hanem ugyanannak az egésznek a része, mint a gyerekkor, a fegyelem vagy a nemlét.
A zárás nem birtoklás és nem kijelentés, hanem tanulás: „Vakon tanulnám, ma azt, hogy nálad.” Ez kortárs gondolat, régi, tiszta hangon elmondva.
