Ez a két szem most már csak befelé néz,
mély kút víztükrén gyűrődik amit lát:
űzött erdők, rom-arcok, nedve-szítt fák,
hold-ösvényen ellovagló kisértés.
Ez a két szem most már csak befelé lát;
mint hályog fagy rá kívülről a nézés:
növényi összeomlás, tárgyi vérzés
írja köré az enyészet karéját.
Ez a tekintet foglya önmagának;
tombol, mintha rácsok közt kerengne,
láthatára földtől az ég felé dől.
Tulajdon testébe maró rab állat,
vergődik, mintha még esélye lenne…
Ki bocsátja szabadon végzetéből?
1973
Forrás: garaigabor.wrm.hu