Fent a hegyen már hó fehérlik;
idelenn tompa szürkeség.
Önmagát vallatja a lélek:
mérgekkel ölnek – élsz-e még?
Feledni a feledhetetlent
megtanít-e a kábulat?
Saját mélységedbe temetnek,
akár a kiapadt kutat.
És lényeged helyett marad csak
a létezésnek látszata:
kezed, lábad s zengő szavadnak
kopár visszhangja tér haza.
1974
Forrás: garaigabor.wrm.hu
