Ki a végtelen semmibe
Zuhan egy pont az űrbe le
Körül a néma némaság
Végtelen könnyű tisztaság
A nap forog szép fényesen
Fenséges csendes végtelen.
Nincs tér anyag és nincs idő
Egy perc vagy óra sosem jő
Sok bolygó csendesen suhan
Minden kihalt és hangtalan…
Egy pont suhan az űrbe le
Örökre ki a semmibe…
Nincs célja útja semmi sem,
Csak zuhan, zuhan sebesen.
E kis sötét anyag mi volt
Mely most zuhan mint csöpke folt?
A föld volt egykor a neve
E pontnak ott a semmibe
Mely most sötéten hangtalan
Örökké egyre csak zuhan
Örökké egyre csak zuhan…
Egy bolygó volt a sártömeg
És laktak rajt az emberek
Kik egymáshoz örökre csak
Idegeneknek maradtak
Az éltük volt egy sárga fém
Mely mint egy láthatatlan lény
Csak pusztított könyörtelen
Az összes földi életen
És mindezek az emberek
Azt hitték, hogy ők Istenek,
Azt hitték, hogy ők Istenek…
Vakok voltak és ostobák
Nem látták mily csepp a világ
És mindaz mit építenek
Mily semmiség a semminek…
Egymást falták fel semmiért
A könny az élet semmit ért
Folyt… Folyt… a vér a földtekén
És néha éjnek idején
Míg sírt a földnek szelleme
Egy vércsepp hullt a semmibe
A földről hullt a semmibe…
Tombolt a mámor égig ért
A föld pedig itta a vért
S az ostoba vak emberek
Azt hitték már mindent lehet
Megmozdíták a földtekét
A föld elveszté egyenét
És kizuhant a semmibe
Mindig némán örökre le…
Most zuhan és nem áll meg soha
Finita la Comédia
Finita la Comédia…
1923. május 20., Budapest
Forrás: rejtovilaga@protonmail.com
