A nyár, a telihold, s a többi. Ismerős
díszlet. (talán a Rómeóból?) Ám a hős
nincs a színen, idegen statiszták
ölelik át helyette Júliát.
A kert, a víz, az illatok. Tökéletes
a látszat, de a hősnő mellett mit keres
egy másik darabból egy másik színész?
Miféle posztmodern a rendezés?
A csönd, a csillagok… de megbocsátható
ilyen szerepzavar? Más arc lebeg a tó
tükrén, mit vársz, s mindez a rendező
szerint egy módon értelmezhető:
A viszony él, noha a szerep elenyész.
(Marad a fénytechnikus meg néhány zenész.)
Rómeó halott, szétszórták porát,
valaki kell szeretni Júliát.
Forrás: Lélektől lélekig
