Halott tél ringat januárt,
a tél megint csak megtalált,
üres gyomrunk ma sem zabált.
Kezünk fejszét nem foghatott,
se tollal nem dolgozhatott,
se meleg kesztyűt nem kapott.
Lábunkon rongyos a cipő,
fagyott ujjak ideje jő,
esős időre fagy idő.
Mindegy: ősz lenget lombokat,
vagy nyár méla kolompokat,
nekünk nem hord csak gondokat.
Csönd üli meg a kerteket,
valaki… messze… nevetett.
Itten? Csak őrült lehetett.
1933.
Forrás: Vers mindenkinek
