1
Éljen mái társaságunk,
Igaz magyar barátságunk!
Nem bántódik meg így Isten, sem ember:
Aki pedig ezt irigyli, gazember.
2
Győznénk mi azt megfontolni,
Mit fognak mások gondolni!
Míg azok holmit felszednek orrokra,
Mi azonban híven iszunk, truccokra.
3
Íme, melly jó a barátság!
Nincs e földön más boldogság.
Ezzel életünk terheit enyhittyük,
Tréfát tréfával felváltyuk, nevettyük.
4
Távozz tőlünk képmutatás,
Policia, pallérozás;
Takarodgyál foszlánkosok közibe,
Akiknek születtél ravasz szivébe!
5
Nem tud a magyar szív ahhoz,
Mert hívség illik bajszához!
Nosza, pajtás! pederjük meg, s vigadgyunk;
Lesz még idő, hogy a búról aggódgyunk.
1782
Forrás: Vers mindenkinek
