Te sem tehetsz még róla: hogy világunk
Van, létezik, oh nagy hatalmas Isten,
Teremtened kellett, s ím, te teremtél
Eget, földet, – azért vagyunk mi itten.
És róla nem tehetsz, hogy létezésed
Örök, hogy elmúlhatlan lényeged,
S hogy elmúlhatlan örökkévalóság
Karjába dobtad mindenségedet.
Szép volt világod, s talán boldog is volt
Az ember rég? – de eltévelygett néped,
Elhagyták a reményt, a boldogságot,
S választották a nyomort és a vétket.
Te, aki vagy, Te, akit mind imádunk,
Bocsásd, bocsásd meg életünket nékünk!
Bocsásd, bocsásd meg, oh hatalmas Isten,
Hogy szenvedünk, hogy vétkezünk, hogy élünk!
Forrás: Vers mindenkinek
