De hát Melinda! Ó! Hát a haza!
Itten Melindám, ottan a hazám –
a pártütés kiáltoz, a szerelmem
tartóztat. – Énrám bíz a szunnyadó
gondatlan – énreám tevé le a
szegény paraszt elfáradt csontjait:
nem vélik ők a zendülést, mivel
Bánk a király személye – esküszöm,
meg is fogok felelni ennek, és
habár tulajdon síromon fog is
a békességetek virágzani. –
Szedd rendbe, lélek, magadat, és szakaszd
szét mindazon tündéri láncokat,
melyekkel a királyi székhez és
a hitvesedhez, gyermekidhez oly
igen keményen meg valál kötözve!
Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, amidőn
az Alkotó szavára a
reszketve engedő chaos magából
kibocsájta. –
Két fátyolt szakasztok el:
hazámról és becsületemről.
A bocsánatot hörgés közt is mosolygom,
ha ölettetésem ezekért lészen! –
Egy mennykőcsapás ugyan letépheti
rólam halandóságom köntösét: de
jó híremet ki nem törölheti.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár – Katona József: Bánk bán
