Nézd, bársonyos busa potroha hogy remeg,
Nyolc csillogó szemében parázsló furcsa láz,
Lustán sütkérezik a nyári nap meleg
Fényén és leng mögötte az ingó kusza ház.
Nyugodtan szállhatok, ne féljetek, legyek!
A vágytól elbutítva elpetyhüdt a vadász.
Állkapcsa lóg s mohón várja a szörnyeteg,
Hogy gerjedő hevét már lehűtse kurta nász.
Jön már a hím. Nézd, hogy fut, hogy rohan a falánk!
Dalként felzeng a perc, sajgó gyönyöre mély;
Egy napsugár tüzében a háló csupa láng.
A nőstény jóllakott s holtan hull le a férj…
Boldog, kit akkor szúrt át az orgyilkos fulánk,
Mikor a vég öröm és gyötrelem a kéj.
Rónai Pál fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
