„Mert az ember – ezt egyre jobban hiszem – csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket. A végleges felnőtteket, akik nem hisznek már semmiféle csodában, gyanakvással szemlélem, s ez a gyanakvás és idegenkedés erősödik a tapasztalatokkal és az évekkel (…)
Legfőbb ideje, hogy az emberek minden életkorban ráeszméljenek a varázsosra és a csodára.”
Márai Sándor
Forrás: Lélektől lélekig
