Szívemről lekopott
szemétre hajított
szavakat mondanék
galambom csillagom
violám édesem
s még hímesebbet is
örökre holtomig
szeretlek el ne hagyj
fanyar szókhoz szokott
nyelvemen ízlelem
már ki is mondhatom
már nem szégyenkezem
galambom édesem
violám csillagom
édes szó el ne hagyj
ha csúfollak se bánd
keserű volt a szám
házam szeles mező
ólomnehéz az ég
ne hagyj el még ne még
s ha elmégy hagyd nekem
hogy nem szégyenkezem
tűzhely fölé való
vászonra hímezem
violám csillagom
galambom édesem.
Forrás: Lélektől lélekig
