Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék.
Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz.
Nem egy pillanat csak, amíg megveszed,
hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz.
Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is.
Forrás: Facebook
Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék.
Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz.
Nem egy pillanat csak, amíg megveszed,
hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz.
Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is.
Forrás: Facebook
Az ajándékot mindenki
a saját örömére adja,
nem annak az érdemeiért,
aki kapja.
Forrás: Facebook
Ahelyett, hogy vennék neked valamit, amit szeretnél,
valami olyat adok neked, ami az enyém,
ami tényleg az enyém.
Egy ajándékot.
Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert,
aki itt ül velem szemben,
és arra kérem, hogy értse meg,
mennyire fontos, hogy vele lehetek.
Most már van valamije,
ami egy kicsit én vagyok,
van belőlem egy darabkája.
Forrás: Facebook
A karácsonynak nincsen semmi köze a fogyasztáshoz,
sokkal inkább van köze a szeretethez,
amellyel egyetlen kereskedő portékája sem veheti föl a versenyt.
Ilyen ajándék a plázákban nem kapható,
értéke pénzben nem kifejezhető.
Forrás: Facebook
Ott van az ajándék.
A csomagban.
A dobozban.
A fa alatt.
Nézd csak meg.
Bontsd ki.
Látod?
Látod az ajándékot?
Nem.
Nem láthatod.
Te csak egy tárgyat látsz.
Nem az ajándékot.
Nem az igazi ajándékot.
Mert az láthatatlan.
Az igazi ajándék az ajándékban van.
Abban, amit látsz, amit kezedben tartasz.
Ott van benne. Láthatatlanul.
A szeretet, a jószándék, a rád gondolás.
Amivel ezt az ajándékot adták neked.
Az ajándékban az igazi ajándék: a szeretet.
Forrás: Facebook
Emlékké szépülnek a pillanatok,
hiába fogytak el a percek,
nem lettek hónapok és évek,
mégis mi voltunk egymásnak lélegzet,
szomjat oltó nedű,
vad éhet csillapító étek.
Balzsam voltál a szívemen, fényem,
visszaragyogtál rám, csillagom,
csak néha folyhatott titkon érted
könny az arcomon,
mert úgy szerettelek,
gyengéden féltve –
óvtalak magamban is –
s nem vártam semmit cserébe.
Ha téged álmatlanná sújtott a bánat,
magányod metsző hidegét
sütötte felém
börtönbe zárt vágyad,
és te szikrázni hívtál,
lángoló örvényben,
mámortól édes édenben élni,
ahol megtanítottál engem –
vagy én tanítottalak téged, Kedves? –
csókdallamokkal szerelemzenélni…
Forrás: Facebook
Jaj, ha egyszer is megunnál,
másik szívben sátoroznál,
más szobában, másik ágyban,
más szerelem faodvában.
Legelőször nézz tükörbe,
közben csöndben járjál körbe –
lábujjhegyen, finom-halkan,
amíg végképp meg nem haltam!
Aztán állj az ablak elé,
a szél elé, a nap elé!
Engem rólad letépjenek,
szagomból kiégessenek!
Mikor tőlem megkönnyültél,
poklos tüzemből kihűltél,
akkor szállhatsz mással ágyba,
akkor dőlhetsz mással nászba!
De addig még fogj magadhoz,
szorítsd arcod az arcomhoz,
szerelem harangja kondulj,
szép szívemből ki ne fordulj!
Forrás: Facebook
Szemed helyett nézem a monitort.
Kezed helyett a billentyűkhöz érek.
Hol a sok sziporkázó gondolat?
Nincs üzenet. Kikapcsolom a gépet.
Ez a reggel is olyan, mint a többi.
Kinézek, hátha kisütött a nap.
Benn szürke falak, kinn szürke ég.
Szürke közel és szürke messzeség…
Szürke szivárvány szürke táj fölött?
Hát nincs remény, a tavasz megszökött?
Csak hiány van, mely egyre jobban éget,
s én bámulom e tenger szürkeséget.
Forrás: Facebook
Az én szívem is sebzett,
foltoztatni kéne,
hát elviszem a szabóhoz,
gyógyulást remélve,
hátha megfoltozva
nem is venném észre,
hány és hány ember volt,
aki nem kímélte.
Ha új szívet kérhetnék,
talán könnyebb lenne,
de hát a régi az,
amiben a múlt is el van rejtve,
az a múlt, amely
bár sokszor megsebezte,
de mellette az életem
is gyönyörűvé tette.
Forrás: Facebook