„Soha nem volt és nem lesz könnyű dolgunk!
De a reményekkel kikövezett út kellemesebb az utazónak,
mint a kétségbeeséssel teli, bár mindkettő ugyanoda vezet.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Soha nem volt és nem lesz könnyű dolgunk!
De a reményekkel kikövezett út kellemesebb az utazónak,
mint a kétségbeeséssel teli, bár mindkettő ugyanoda vezet.”
Forrás: Lélektől lélekig
„Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés:
az döntés, ítélet és ígéret.”
Forrás: Lélektől lélekig
Emlékek ezreit őrizem magamban.
Ujjam végében érintések hevét,
két tenyerem közt egy-egy éjszakát.
Lépteim nyomán, a por verte úton
keresztutak fái integetnek át.
Hajamban megbújnak copfos éveim,
pántlikát köt bele egy ifjúkori nyár,
tudatom legmélyén nem várt válaszok,
s pár kérdés még megtorpanva áll.
Szememben tükörfény szemeket vigyázok,
mélybarna íriszem elrejt téged is.
Ajkamon feldereng néhány elfeledett csók,
s képzeletem néha messze-messze visz.
Mosolyok ívébe simítom az arcom,
neveket dajkálok a homlokom mögött.
Ha futott is szívem szerte a világba,
megbékélt végre, s hazaköltözött.
Forrás: Lélektől lélekig
Bárányfelhőt tartok az óljaimban,
emlékeimet nevükön szólítom,
szeretem az embereket.
A csillagok fényes esője alatt
böjtölök és imádkozom este
és a Halálnak minden vacsoránál
külön tányért teszek asztalomhoz.
Ha kérdeznek, halkan felelek,
hiszem a föltámadást.
Márványba vések egy fehér nevet
s eltemetem mélyen a föld alá.
Forrás: Lélektől lélekig
Mikor az élet mámoros királya
kékes palástot öltve elhaladt,
rejtelmes, égő kelyheit kitárja
a rózsaszínű őszi alkonyat.
Ó délibábos alkonyati rózsák …
Ó őszbe szálló, szép álom – hajó …
szökött napunkat újra visszahozzák,
csak hinni kell, csak hinni, hogy való …
Mikor a fátylas őszi hervadásra
reá-lehel az alkonyat varázsa,
a múlt nyaránál fényesebb a fény …
Az elmúlást ki sohasem csodálta,
akinek nincs egy délibábos álma:
Szegény a lelke, jaj, nagyon szegény …
Forrás: Lélektől lélekig
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba király a csillagösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcától zajló tengeren.
Fejünk az ár ezerszer elborítja,
Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!
Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha;
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha:
Keserves múltunk – évezredes balsors,
Tatár s török dúlt, labanc rabigált.
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön,
Szabad hazában élni boldogan.
Rövid háttér
A 20. század elejének történelmi traumái nyomán született, és a közösségi összetartozás, valamint a megmaradás vágyát fejezi ki.
Forrás: Lélektől lélekig
Oh, say, can you see, by the dawn’s early light,
What so proudly we hailed at the twilight’s last gleaming,
Whose broad stripes and bright stars, thro’ the perilous fight,
O’er the ramparts we watch’d, were so gallantly streaming?
And the rocket’s red glare, the bombs bursting in air,
Gave proof through the night that our flag was still there.
Oh, say does the Star-Spangled Banner yet wave
O’er the land of the free and the home of the brave.
On the shore, dimly seen through the mists of the deep,
Where the foe’s haughty host in dread silence reposes,
What is that which the breeze, o’er the towering steep,
As it fitfully blows, half conceals, half discloses?
Now it catches the gleam of the morning’s first beam,
In full glory reflected now shines on the stream,
‘Tis the Star-Spangled Banner, O long may it wave
O’er the land of the free and the home of the brave.
O thus be it ever when free men shall stand
Between their loved homes and the war’s desolation!
Blest with vict’ry and peace may the heaven-rescued land
Praise the power that hath made and preserved us a nation!
Then conquer we must, when our cause it is just,
And this be our motto: “In God is our trust”,
And the Star-Spangled Banner in triumph shall wave
O’er the land of the free and the home of the brave.
A csillagos-sávos lobogó (magyar fordítás)
Oh, mondd, látod-e a korai hajnali fénynél
Azt, amit oly büszkén üdvözöltünk az alkony utolsó ragyogásánál?
Azt, amelynek széles csíkjait és fényes csillagait, a veszélyes csatában
A bástyák fölött figyeltünk, hogy oly büszkén lobog.
És a rakéta vörös fénye, a bombák robbanása
Mutatta az éjben, hogy zászlónk még fenn lobog.
Oh, mondd, a csillagokkal borított lobogó még ott lebeg-e
A szabadság országa és a bátrak hona felett?
A part csak halványan dereng a vízen borongó ködben,
Míg az ellen gőgös hada rettegett csendben pihen.
Mi az, amit a szellő a tornyosuló hullámok között
Míg fúj, időnként félig rejt, félig fölfed?
Most fölragyog a fölkelő nap sugarában,
És teljes glóriája tündököl a víz tükrében –
Ez a csillagokkal borított lobogó!
Lobogj a szabadság országa és a bátrak hona felett!
És így legyen mindörökké, ha a szabadság hőseinek
Kell állniuk szeretett honuk és a háború között:
Áldozatuk győzelmet és békét teremt. A Gondviselés
Megmentette nép dicsérje a nemzetet mentő Urat,
Mert győznünk kell, amikor az ügyünk igazságos.
Legyen jelszavunk: Tebenned a bizodalmunk!
És ez a csillagokkal borított lobogó győztesen fog lobogni
A szabadság országa és a bátrak hona fölött.
Rövid háttér
Az amerikai himnusz szövege 1814-ben keletkezett az angol–amerikai háború idején. Francis Scott Key a baltimore-i ostrom után, a hajnalban meglátott zászló hatására írta meg a verset, amely később vált nemzeti himnusszá.
Forrás: Lélektől lélekig
“Ha nem szeret az ember, elég lehet a csók és a gyönyör, ha szeret: nem elég.”
Forrás: Lélektől lélekig
“Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.”
Forrás: Lélektől lélekig
“Borzalmas látni, hogy valaki semmiségekért remeg, és ugyanakkor érzéketlen a legnagyobb dolgokkal szemben.”
Forrás: Lélektől lélekig