https://verskucko.com

Szerző: Mária Németh

  • Bálint György: Jazz-band a Szilveszter éjszakában

    Testvér, most szól a jazz
    És nem hagy aludni a vackodon,
    Most bőg a szakszofón
    Mint szerelmes elefánt,
    Most pezsgővé folyik és táncba vibrál
    És nők mellén selyemmé símul
    A véred és izmod és ellopott
    Reményed;

    Testvér, most szól a jazz,
    Most színes üvegkúpok csilingelnek
    És illatos fények surrannak,
    Mint a macskák
    És a hold belefulladt a holnap reggelbe
    A hegyek mögött;

    Testvér, most szól a jazz
    És az éjjeli munkás aranyakat küld
    Frakkos gazdája asztalára, akit nem is ismer,
    Most bőg a szakszofón
    És üresen hallgató
    Fekete mélységekbe cikkázik bele a tánc
    És egy éhen döglött ló égre meredő
    Négy lába árnyékot hullat a vakító abroszokra;

    Testvér, most szól a jazz
    És korog a gyomrod:
    Mingyárt reggel lesz,
    Ez a világ a legjobb világ,
    És egy óra múlva néhány törekvő fiatalember,
    Hogy el ne késsen, már jóelőre
    Boldog újévet fog kívánni az Úristennek.

    Megjelent a Strófák című kötetben, 1929-ben.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Szenteleky Kornél: Egy pillanat

    Ha majd ismét eljön egy karácsony,
    milyen szép lesz a hó, az öröm,
    a csúf szívek is szépek lesznek,
    amint cukorkát visznek másnak.
    Ismét karácsony lesz!

    Este társaság lesz nálatok,
    dióspatkó és szép, vörös tea,
    puncs is lesz tán, meg kedves kártyajáték,
    élces kedv meg piros hahota.

    Te pedig egyszer felveszed a kártyát
    és szemed elréved.
    Nézed, mint málik szét a cigaretta füstje
    a lámpafényben.

    – Mi az? Hova gondolsz? Rajtad a sor!
    – ekképpen szólnak hozzád,
    de te nézed, mint málik szét a cigaretta füstje
    a lámpafényben.

    Az is lehet, hogy messzebb nézel,
    hogy engem nézel
    e kurta pihenő pillanatban,
    engem,
    aki nagyon messze van már
    múltban, földben, poros emlékezetekben
    és rozoga cukorskatulyák lomjai között.

    Én ugyan akkor már táltossal vágtatok
    a fekete feledés felé,
    mely titokzatos és dermesztő,
    mint minden halál,
    de lehet, hogy halvány fényecske villan
    a révedt feketeségben
    és lehet, hogy te látsz engem,
    kedves.

    E bús pillanat oly rövid,
    mint hulló csillag karcolása
    és méla, komorult arcod ismét
    mosolyra virul.
    Felkacagsz.
    Már minden elmúlott!

    – Tudom már! – mondod
    és drága kezed,
    melyre egykor annyi csipogó csókot
    cseppentettem,
    most a tök felsőt
    leteszi az asztalra.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Théophile Gautier: Karácsony

    Baranyi Ferenc fordítása

    Éj van, a földet hó takarja,
    vidám harangok hangja szól,
    Jézus megszületett. Az anyja
    szerelmesen fölé hajol.

    Nincs ékes függöny, mely megóvná
    a hidegtől a kisdedet,
    csupán pókok hálója lóg rá –
    korhadt gerendákról fityeg.

    Didereg szalma-nyoszolyáján
    a csecsemő s nem alszik el,
    melengeti ökör és bárány:
    jászlába hő párát lehel.

    A hó kirojtozza az almot,
    de a tető mennyboltra nyit,
    s a pásztoroknak égi hangok
    zengik: „Itt a Karácsony! Itt!”

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Faludi Ferenc: Útra való

    Ne maraszszuk, elmehet,
    A mint tetszik, ugy vehet
    A faképtül végbucsut,
    Előtte az országut!
    Hajdi! elment jó korán,
    Éjfél után szaporán.
    A kakas is megörült,
    Vigan szóllott, hogy felült.

    Minden lova rugjon fel,
    A rudszege hulljon el,
    Repedjen a gyeplő-szij,
    Pinczetokja folyjon ki.
    A forgószél kergesse,
    Zápor eső vezesse,
    Igen finom ember vólt,
    Jó hogy tőlünk elpatkólt!

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Komjáthy Jenő: Télapó

    Télapónak hó szakálla
    Feje tarkó, ing a lába,
    Lehe jégcsap, képe ráncos,
    Járja a haláli táncot.
    Zúz a szárnya, bús az árnya, mi
    De a táncot egyre járja.
    Térdig ér a hószakálla,
    Sírfenékig lóg a lába.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Reviczky Gyula: Agglegény karácsonya

    Ha elközelg a szent karácsony
    (Örömnek éje, áldalak!)
    S angyalka jár kis csöngetyűvel,
    Hol gyermekek zsivajganak:
    A házhoz tartozók szemében
    Mosolygó békefény derül.
    Mindenki vígad a családban,
    Az agglegény busúl csak egyedül.

    Vannak talán jó ismerősi,
    A kik meghívják szívesen?
    Mit ér! az agglegény e körben
    Karácsony-este idegen.
    Az egygyé tartozó családdal
    Érzése, kedve nem vegyül.
    Csak elmereng, busul magában.
    Mily szomorú sors lenni egyedül.

    És mennél hangosabb a kis kör,
    Annál inkább elmélyed ő.
    Az ifjuság elszállt fölötte.
    S ki még hozzá megy, lesz-e nő? …
    Óh, mert olyan sivár az élet
    Feleség és család nélkül.
    Köznapnál szomorúbb az ünnep,
    Nem ízlik a falat sem egyedül.

    Leverten tér rideg lakába,
    S vádolja némán önmagát:
    Elvesztegetted ifjuságod’,
    S újat az ég többé nem ád.
    Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy,
    Nyüg nélkül élsz, függetlenül…
    Ah, annál nehezebb leszen majd
    Utód nélkül halnod meg egyedül!

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Reviczky Gyula: Karácsonykor

    A zúgolódás, gúny, harag
    Rég halva már szivemben.
    Egy szóval sem panaszkodám
    A kis Jézuska ellen.
    Nem vádolám balgán azért,
    Hogy engem kifelejtett.
    Hogy nem hozott ajándékot,
    Szemem könnyet nem ejtett.

    Lelkem nyugodtan, csöndesen
    Átszáll a nagy világon.
    Imádkozom, hogy Jézusom
    Minden szegényt megáldjon.
    Ágyamra dőlök s álmodom
    Egy régi, édes álmot:
    Boldog, ki tűr és megbocsát,
    S ki szenved, százszor áldott!

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Babits Mihály: Éhszomj

    Mint anyja emlejétől elvált
    gyermek az ős tej drága kincsét,
    szomjazom én, világtól elzárt,
    az eleven világot ismét.
    Mert szép a világ, úgy találom
    s a rút csupán a szépnek árnya;
    mert szép a világ, mint egy álom,
    mint egy istennek hajnalálma.

    Mint a lázárok szeme lakzin
    ha zúg az élet körülöttem,
    tágul a szemem héja kapzsin
    s érzem, hogy nem régen születtem.
    Csontom ős csont, de vérem új nedv,
    az tanít sírni és nevetni,
    s kedv támad bennem, érzem, új kedv
    verseket írni, lányt szeretni.

    Betelni mindenféle borral,
    letépni minden szép virágot
    és szájjal, szemmel, füllel, orral
    fölfalni az egész világot.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Pilinszky János: Őszi cirkusz

    Muzsikaszó az esti réten,
    falu alól, a fák alatt
    szapora dobszó s édes, árva
    trombitahang, trombitahang!
    A cirkuszos nép muzsikál,
    pereg a dobszó és ütemre
    forog-forog és körbe jár
    a lomha bölcs, a barna medve.

    Elől a roppant medve és
    a táncoló bohóc utána,
    bohóc után a kisfia,
    aztán a hold, a hold parázsa.
    Arcába tűz a telehold,
    s a kisfiú az égre bámul.
    Elől a roppant medve és
    a bohóc kisfia leghátul.

    Röpülnek a kicsi lovak,
    a szénfeketék, hófehérek!
    Táncolnak a puha füvön,
    szelíd, szép füvein a rétnek.
    Röpülnek a kicsi lovak!
    De két eperfa közt a légben,
    még náluknál is szebb talán,
    libegő tündér a kötélen,
    megemeli az esti szél,
    az a kis táncoslány a legszebb!
    Már ott jár a fák sudarán,
    és feljebb, és mindegyre feljebb,
    a fák csúcsára ér, s nevet,
    a fák csúcsára lép, és onnan
    többé már vissza se talál,
    csak eltűnik a teleholdban.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Ady Endre: Vén faun dala

    Pogányok üdve: érlelő nyár,
    Nyüzsgő világ, por és salak –
    Én, bús faun, karom kitárom
    És áldalak, megáldalak.
    Sugáros útjaid bejárom,
    Ha sugár nincsen is velem:
    Én vagyok a legvígabb koldus
    Aki dalol – az útfelen…

    Pán ébred. E fáradt világra
    Egy új világ reszketve készül,
    Egy új világ karját kitárja
    S mi meghalunk ez öleléstül.
    Jön új világ: Jön a szilajság,
    Jön a gyönyörök új világa,
    Örök nyara lesz majd a vérnek
    S júniusnak örök virága.

    Óh, szent pogányság, jövel, jövel már,
    Várnak a bénák és az épek,
    Én legjobban, ki nem tudom, csak:
    Hiszem azt, hogy szép az élet…

    Forrás: Versek mindenkinek