Szerző: Mária Németh

  • Kosztolányi Dezső – Mózes imája

    Hatalmas úr, sziklás erősség,
    te láthatatlan nagy titok.
    Intesz, s a földi munka hősét
    dörgő szavaddal elhívod.

    Te fenn a csillagoknak ormán
    trónolsz ragyogva, komolyan.
    Mi itt törődünk lenn mogorván,
    s tűn életünk, mint a folyam.

    Te tündökölsz a másvilágon
    magánosan, győzhetlenül.
    A mi sorsunk csak röpke álom,
    mely az idővel elrepül.

    Ránk csapsz dúló, sötét haraggal,
    s mi hervadunk, miként a fű,
    mit a kaszás vígan levagdal,
    te végtelen vagy s tiszta, hű.

    Kevés időig sírva élünk,
    s aztán a sírra rábukunk.
    Légy szörnyű harcainkba vélünk,
    s taníts meghalni, ó urunk!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kahlil Gibran – Érintés

    Ha egy férfi keze megérinti egy nő kezét,
    mindketten az örökkévalóság szívét érintik meg.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Utassy József – Szerelemhajnal

    Te fölkelő-nap-arcú!
    Hajadba hálni jár az éj.

    Te tavirózsa-kedvű!
    Szép vagy. Beúszom érted.

    Csurog a fény majd rólam!
    Körülcsoboglak: nyílj ki.

    Virradó Szerelmem!

    Fejemet lehajtom:
    koronázz meg engem!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Mark Twain – Lopott csók

    Becsületes ember nem tartja meg magának a lopott csókot,
    hanem azonnal visszaadja.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kovács András – Mondd…

    Markomban szorongatom
    kincsemet,
    – törékeny cserépedényben
    őrizem a holnapot;
    a szorítástól szinte
    kiserken a vér…

    Ha majd ujjaim között
    véres tenyerem üres marad,
    s nem figyel rám csak az Isten;
    Mondd, leszel-e akkor a kincsem?

    Ha minden szertefoszlik
    körülöttem,
    ha már egészen elfordul
    tőlem a világ;
    Mondd, leszel-e, ki mellettem áll?

    Ha majd kertem virágai mind lehullnak,
    barátaim kigúnyolnak,
    nem ért meg senki és utam közepén
    térdig ér a sár;
    Mondd, leszel-e, ki hazavár…?

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Adamis Anna – Az legyél, akinek látszol

    A húrok s a hangszerek
    nem mindenkinek zengenek.
    Néha jobb, hogy csendesek,
    mert a belső zenét nem egy kéz játsza el.

    Az legyél, akinek látszol,
    és annak látszódj, aki vagy.
    Az legyél, akinek látszol,
    s aki vagy.

    Mint foltok egy farmeren,
    oly porból áll az életem,
    mint foltok egy kopott farmeren.
    De egy színes rongy nekem nem sokat mond.

    Az legyél, akinek látszol,
    és annak látszódj, aki vagy.
    Az legyél, akinek látszol,
    s aki vagy.

    Szépség az arcokon
    elkábít, nem tagadhatom,
    de várj, van egy mondatom:
    ó, a belső zenét nem egy kéz játsza el.

    Az legyél, akinek látszol,
    és annak látszódj, aki vagy.
    Az legyél, akinek látszol,
    s aki vagy.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Michelangelo – Harc

    Aki jelentéktelen emberek ellen harcol, nem nyerhet semmit.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Gabriel García Márquez – Mindig van másnap

    Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
    hogy jóvátegyük a dolgokat.
    De ha tévedek és csak a mai nap van nekünk,
    szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek
    és hogy sohasem felejtelek el.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szent Jeromos – A barátság

    Az a barátság, amely megszűnt, igazában nem is létezett.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Jónás Tamás – Csak szonett

    Hitetlenségem büntetése vagy.
    Nem számítottam rá, hogy közelemben
    lehet még jeget olvasztani ember,
    pinceablakon beragyogni nap.

    Nem tudtam rólad, nem is vártalak.
    Nevettem volna, ha mesélnek rólad.
    Nem volt már súlya bennem semmi szónak.
    És szétgurult rizsszemek: mind a nap.

    De most: erdők lépnek velem, ha lépek.
    A tenger fáradtan mellém zuhan.
    A fájdalmak felragyognak s kiégnek:

    hangyabolyvilág nyüzsög boldogan
    a mellkasomban, és kapkod az élet:
    sorsomnak, veled, újra dolga van.

    Forrás: Szeretem a verseket