Nyár éjszakán felkapott a szél
oly könnyű voltam, akár egy kis levél
Magasra szálltam és átölelt az ég
oly felhőtlen volt a kép
Néztem a várost, békésen pihent
felülről úgy tűnt, hogy zavartalan a rend
Egy diszkóbárból dzsessz-rock-funky szólt
és kacsintott rám a Hold
Lebegtem az égen a belváros fölött
alattam csillogott a felosztott Föld
Távolban gyárak és halvány csillagok
hallgattam a bölcs folyót
Magamba szálltam, későre járt
már látni véltem egy új kor hajnalát
Mikor egy hang szólt az alsó rakpartról
éreztem, hozzám is szól
Van még, ki rosszkedvűen ébred
van még, ki holtvágányon áll
Van még, ki gátlásoktól szenved
van még, ki megváltásra vár
A földhözragadt ember dülöngélve járt
a kereszteződésnél tétován megállt
felnézett rám és bár nem láthatott
a szívéből átkot szórt
És hirtelen rám tört a félelem
éreztem, nem tart fenn többé semmi sem
Zuhanni kezdtem és az álom véget ért
Oly távol van most az ég
Van még, ki rosszkedvűen ébred
van még, ki holtvágányon áll
Van még, ki gátlásoktól szenved
van még, ki megváltásra vár
Van még, ki rosszkedvűen ébred…
Szerző: Mária Németh
-
Bródy János: A város fölött
-
Sárhelyi Erika: Októberi délibáb
Mint nyáron, hogyha zord fellegek jönnek,
és bánatba vonják arcát a földnek,
úgy tűnik az őszből a varázs, a szín,
már nem köszönnek rám kedvenc bokraim.A világra hunyva ónszürke szemét,
jéghideg esőket önt szerte az ég,
csöndesen fuldoklik az utca, a tér,
október karja a csatornákba ér.Ázik a zászló, a rendőr, az ünnep,
ázik, ki sírja, és ázik, ki tüntet,
a forrongó múlt s a szánalmas jelen,
kanálisba fúl a bomlott értelem.Lám, tűnik az őszből a varázs, a szín,
elcsúszik a ma a régvolt álmain,
fakult falevelek közt tapod a láb,
és földre hullik az összes délibáb.Forrás: Lélektől lélekig
-
Alexandriai Hüpatia: Idézet
„A mesét meseként, a mítoszt mítoszként, a csodákat pedig költői képzelgésként kellene tanítani. Rémítő a babonaságokat igazság gyanánt tanítani. A gyermek agya befogadja ezeket, és csak nagy fájdalom, esetleg tragédia árán lehet tőlük megszabadítani.”
Forrás: Lélektől lélekig (Hüpatia tulajdonított idézet)
-
Lator László: Vihar
Gyöngyházszínű galamb, aranyos tollú
galamb száll a magasság oszlopára.
Lobban a tűz, a folyóról visszaverődik,
kék sugarakkal terhes a tájon a pára.Egymást űzi a hullám, mígnem a távoli
zengő partról ismét önmaga ellen fordul.
Földig hajlik most az alázatos ág,
a kezünkre gyümölcsök mézédes leve csordul.Méz, ragyogó méz, szétnyílt kelyhek,
méhek a fojtott zsongás forgatagában,
rezdül a fényes lét, alig érzed,
tétova szárnyak az álom bódulatában.Hallod, a mélyben moccan a csend, a sötétlila
csend már készül a rejtett mélyben,
forrás árad, feltör a szűk szakadékból,
s minden mozgás elhal tágas ölében.Egyre kékül az ég, a vihar közeleg,
roppant felhő tárja ki fémes szárnyát,
parttalanul tör a szél a vizekre,
vércse sikoltoz tépett erdők vad moraján át.Ím a vihar most ránk csap, ránk a sötétlila
csendből, a szaladó nap villog acélos tollán.
Gyöngyházszínű galambot, remegő
testű galambot sodor a sugaras orkán.Erdők, szerelem, remegő szerelem, erdők,
völgyek rohannak a távol tárt kapujának.
Ím a vihar – csattog a fénylő ostor,
zászlóként kavarognak a szélben a tájak.Forrás: Lélektől lélekig
-
Balla D. Károly: Kezdet
És most elkezdek meghalni –
mondta a magzatés megszületett.
Forrás: Lélektől lélekig
Balla D. Károly, Kezdet, erdélyi magyar, paradoxon, születés, rövid vers
-
Romhányi József: Sárkánymese
Egy hétfejű sárkánykölyök csúnyán összeveszett.
Rájuk szólt az anyja, de ők nem maradtak veszteg.
Bár már egy sem emlékezett, hogy min kapott össze,
Végül leharapta egymást, önmagát is közte.
Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék:
Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.Forrás: Lélektől lélekig
-
Hamvas Béla: Idézet
„A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer.”
Forrás: Lélektől lélekig
-
Weöres Sándor – Idézetek
„Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap.”
„Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben.”
„Ha bármit kidobsz, éppen akkor lesz rá szükséged, amikor már végképp nem tudod visszaszerezni.”
„A szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között: hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte lévőre.”
Forrás: Lélektől lélekig
-
Füst Milán – Mózes számadása
Miután lejöttem a hegyről Uram…
Hol is Veled beszéltem a csendben, ki vagy a Jóság!
– Ők tobzódtak a völgyek alján. – El nem mondhatom, hogy ott mi volt.
Magának hamisságból épített fel várakat a nép,
De még az inge szövetét is csalafintaságból szövé.
Nem bíztam én ott semmiben se, – nem a gyermekben ki megfogant…
(De már ahogy megnéztek a nők is… ama kőtáblákat cipelő öreget,
Egy már haragra is erőtlen aggastyánt, aki akkortájt valék… –)
De minden egyéb is, mi ottan élt, rajzott, vagy sarjadott a tág mezőn,
A gyűlölettől volt annak förtelmes az ereje.
S egy új világ épűlt fel így világod ellen, amíg távol volt szemem
S megdönthetetlen állt előttem, mint az éj maga.
Meg kellett törnöm végül is, így volt megírva rólam, fáradt voltam én!
S a vállaimmal kellett vón kivetnem négy sarkából mind e nagy világot, úgy, mint egykoron,
– S jajonganom megint akár a szél, vagy átüvöltenem az éjszakát…
S bizony már ehhez vén valék Uram.
– S így törtem hát el szegény kőtábláidat
S ígéretednek földjét is majd így nem láthatom.Forrás: Lélektől lélekig
-
Guillaume Apollinaire – ANNIE
Texasi partvidéken
Mobile s Galveston közt található
egy nagy kert csupa rózsa benne
közepén villa látható
mintha maga is rózsa lenneEgy nőt a rózsakertben egyedül
sétálni gyakran láthatok
s hogyha a hársfákkal szegett úton áthaladok
egymásra nézünkMivelhogy mennonita ez a nő
gömb nem díszíti rózsafáit se gomb ruháit
kabátomról is kettő hiányzik
kishíján egy hitet vallunk hát én meg ő(Kálnoky László fordítása)
Forrás: Lélektől lélekig
