„Az élet olyan, mint egy kártyajáték.
A kiosztott lapok adottak,
de ahogy játszod őket, az szabad akarat.”
Forrás: Jawaharlal Nehru
Szerző: Mária Németh
-
Jawaharlal Nehru – idézet
-
Goethe – idézet
„A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”Forrás: Goethe
-
Dhammapada – idézet
„Megbántottak, megsértettek, legyőztek, kifosztottak.
Aki így gondolkodik, nem szabadul meg a gyűlölettől.”Forrás: Dhammapada
-
Fodor Ákos – Egy megbeszélésem, velem
Jó vagyok?
Nem.Rossz vagyok?
Nem.Szép vagyok?
Nem.Csúf vagyok?
Nem.Gazdag vagyok?
Nem.Szegény vagyok?
Nem.Nyertes vagyok?
Nem.Vesztes vagyok?
Nem.Vidám vagyok?
Nem.Komor vagyok?
Nem.Igaz vagyok?
Nem.Hamis vagyok?
Nem.Élni vágyom?
Nem.Halni vágyom?
Nem.Valamit végre mondj nekem!
Nem.Forrás: Szeretem a verseket
-
Reményik Sándor: Csak így…
Hogy miért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.Ilyen messziről,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;Űzött az élet,
S mégsem ért el.Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:
Én, örök vándor, s örök idegen.Forrás: Szeretem a verseket
-
Mikolai Bertics Mihály – Ha eljössz…
…Hozd magaddal a csendet,
hajadban
az erdők illatát,
homlokodon
a derűt,
szemedben
a csillanást,
tekintetedben
a reményt,
mosolyodban
a kacajt,
orcádon
a pírt,
kebledben
a dobogást,
ölelésedben
a bilincset,
köldökcsészédben
a forróságot,
lépteidben
a méltóságod.…Ha eljössz,
te, magad légy
a semmi, s a mindenség;
leple az éjnek,
tüze a napnak,
ringató ének,
pirkadó ablak,
gyöngye a mélynek,
hullámok habja
csörgő patakban,
vágyódás csókja
ajkakra szórva,
szivárvány csíkja,
szemekben szikra.…Ha eljössz, hozd magaddal
másik énemet,
amit csillaghulláskor
nálad hagytam.Forrás: Lélektől lélekig
-
Váci Mihály – Szelíden, mint a szél
Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg – nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
– fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet – égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
– így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott – azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítetten
és szálltam én sebezhetetlen:
– fényt tükrözök csak, sár nem ér.Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
– golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.Forrás: Lélektől lélekig
