Érzelmid’ soha el ne áruld.
Csak csöndesen, csak csöndesen légy!
Minek biznád az emberekre
Szived üdvösségét, keservét?
Fájdalmadban nem vesznek ők részt,
Örülni véled sose fognak.
Nyisd meg szived’ inkább az égnek,
Napnak, virágnak, csillagoknak.
Nap, ég, virág, előbb megértik
Szivednek titkos gerjedelmét.
Azért, ha emberek között vagy,
Gondolj reám és csöndesen légy!
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Elszáll e csüggeteg-ködös nap,
S utána fényes jő megint,
Ha reggel tükrömhöz ülök majd,
Felejti szívem már a kínt.
Púderrel sápasztom a képem,
Árnyat vonok szemem alatt,
S nem írok szánalmas levélben
Bölcs-megbocsátó szavakat.
Nem rebegek sem „ó”-t, sem átkot,
Nem sírok, nem sóhajtozom,
S a gyötrelmes várakozások
Sem ütnek át soraimon.
De szenvedő arcot se vágok,
Amikor sétálni megyek,
Mutatva: „ó, jaj, elcsigázott
A szerelem; hová legyek?”
Azt mondanák mind: „csak megjátssza,
Csak póz ez és nem szerelem”;
De aki látni tud, meglátja,
Mily tűzben égek szüntelen.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Magam csaptam be magamat,
Hogy csakis idegen kezekkel
Okozhatták kínjaimat,
Borítva százszám rút sebekkel.
Hogy idegen tekintetek
Rontása mérgezett meg engem,
S feledtetni szégyenemet,
Bosszút kell nékem is lihegnem.
Hogy minden ellenség s barát
Szenvedéseimen nevet csak,
S hogy gyengeség a békevágy,
És csak hamis nyugalmat adhat.
De élni kell – mit is tegyek? –,
Csalódtam és csalódom is még,
S borítanak majd új sebek
Százszám, és meggyötörnek ismét.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Hallgat.
Hallgat néha hosszú órákon át.
Akár a kő.
Akár a fa.
Akár a hó.
Akár a hóvirág.
Hallgat.
Én e hallgatás irígye vagyok.
Bár nyugtalanít ez a hallgatás
Néha.
Mert hátha befelenőtt panaszok,
Megkövült jajok, elhalt sóhajok,
Fínom kéreggel fedezett sebek,
Alíg kinyílt apró virágfejek,
Szorongó, örök, nagy – nagy aggodalmak
Lappanganak kő, fa, hó, hallgatás alatt.
Én azt hiszem, hogy ismerem.
És mégse ismerem.
És ma sem tudom, miért hallgat,
Csak e hallgatás irígye vagyok.
Azután szégyellem,
Jaj, nagyon szégyellem,
Mindíg, amikor szemben ül velem,
Fecsegésben szétszórom magamat,
Hogy szóltam, szóltam, szólnivaló nélkül,
Aprópénzként elszórtam magamat.
Ő ült, és hallgatott,
S mint foghatatlan súlyt
Éreztem lelkében az aranyat.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Karinthy Frigyes (1887. június 25., Budapest – 1938. augusztus 29., Siófok)
Foglalkozása: író, költő, drámaíró, publicista, humorista
Anyja neve: Engel Mária
Múzsa: Böhm Aranka (második feleség), továbbá a nyelvi humor, az irónia és a korabeli irodalmi élet figurái
A Nyugat első nemzedékének egyik legsokoldalúbb alkotója, aki a magyar irodalmat a modern humor, a groteszk és a nyelvi játék új szintjére emelte. Az Így írtok ti paródiasorozatával máig páratlan műfajt teremtett: úgy figurázta ki a kortárs írókat és költőket, hogy közben pontosabban értette őket, mint bárki más. A Tanár úr kérem és a Utazás a koponyám körül szerzőjeként generációk alapélménye lett, szatírái és versei mögött pedig gyakran mély emberi szorongás és finom önirónia húzódik. Élete utolsó éveiben agydaganattal küzdött, amely végül legyőzte.
Parti Nagy Lajos (1953. október 12., Szekszárd – )
Foglalkozása: költő, író, drámaíró, publicista
Anyja neve: Szücs Julianna
Múzsa: a nyelv játékossága önmagában, valamint groteszk és parodisztikus alakjai
A kortárs magyar irodalom egyik legnyelvjátékosabb, legeredetibb hangja. Költészetében és prózájában a groteszk, a paródia, a fonetikus bravúr és a megcsavart mindennapiság rendszeresen központi szerephez jutnak. Szövegei feszegetik a nyelv határait, miközben mélyen emberi és gyakran társadalmi kérdéseket mozgatnak. Műfajilag sokoldalú, a modern magyar nyelv egyik legnagyobb „újraírója”.
Erdélyi József (1896. március 6., Nagyvárad – 1978. december 28., Budapest)
Foglalkozása: költő
Anyja neve: Matuska Julianna
Múzsa: paraszti származásból eredő élmények, a magyar vidék, személyes veszteségek
A két világháború közti magyar líra markáns, gyakran megosztó alakja. Költészete egyszerre népi ihletésű, kemény hangú és mélyen személyes. A szegénység, a magány, a társadalmi igazságtalanság, a sorssal való birkózás állandó témái. Életútját politikai ellentmondások is kísérték, de versei erejét a nyers őszinteség és tiszta forma adja.
Choli Daróczi József (1939. május 5., Tiszabura – 2018. április 12., Budapest)
Foglalkozása: költő, műfordító, pedagógus, a roma irodalom kiemelkedő alakja
Anyja neve: Daróczi Teréz
Múzsa: gyakran édesanyja alakja, a „roma anya”, valamint a közösség sorsának kollektív tapasztalata
A magyarországi cigány/roma irodalom első nagy nemzedékének egyik meghatározó hangja. Jelentős szerepet játszott a lovári irodalmi nyelv megteremtésében és a roma kultúra irodalmi megjelenítésében. Verseiben a fájdalom, az identitás, az anyavesztés és a közösségi történelmi trauma erős, képi nyelven jelenik meg. Műfordítóként is úttörő munkát végzett, a Biblia roma nyelvű fordításának egyik vezető alakja volt.
Zelk Zoltán (1906. december 18., Érmihályfalva – 1981. április 24., Budapest)
Foglalkozása: költő, író, műfordító
Anyja neve: Singer Tóbiás Eszter
Múzsa: Ilona (több versében Iloba, Ilonka, feleségei emlékei és alakjai)
A két háború közti magyar líra egyik legmeghittebb hangú alakja. Gyerekkora szegénysége és a zsidótörvények miatti üldöztetések életműve mélyén állandó fájdalommá és érzékenységgé értek. Költészete egyszerre személyes, zenei és szelíden melankolikus, gyakran a magány, a félelem és a szeretet köré rendeződik. A diktatúrák korában többször gyanú alá került, mégis következetesen az emberi tartás mellett maradt.
Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg asztalszél szórja szét prüszkölve és kacagva,
az ágyban, a nyárban és a nyárban,
az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök a szája
fulladás-kapkodás,
az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.
Forrás: Magyarul Bábelben
