https://verskucko.com

Címke: Baranyi Ferenc

  • Baranyi Ferenc – Rózsa

    “Ha valaki szeret egy virágot, amely csak
    egyetlen példányban létezik a csillag-
    milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog
    legyen, ha a csillagokra pillant.”

    (Saint-Exupéry: A kis herceg)

    Egy példány van csupán a csillagmilliókon
    belőle is, aki az én egyetlenem,
    tüskéit önmaguk próbájától megóvom,
    hogy sose tudja meg, mennyire védtelen,

    tépné csokorkötő, legelné báva bárány
    s tiporná tigris is, de ő nem sejti ezt,
    tüskéi – úgy hiszi – túltesznek harci lándzsán
    s hogy sebzetten fut el, kibe tövist ereszt.

    Így jó. A ráleső veszélyeket kivédem
    és holtig meghagyom önáltató hitében,
    hogy bármilyen csapást elhárít nélkülem.

    Mikor szúrása ér, szisszenek, mintha fájna,
    serkedő véremet ejtem sziromzatára,
    hogy boldog bíbora még lobbanóbb legyen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Nézni

    Itt már a szavak mit sem érnek,
    csak nézni kell és nem beszélni,
    se kérdeni, se válaszolni,
    csak nézni kell, csak nézni, nézni.

    Lesni, amit szép arcod izmán
    parancsolnak csöpp rándulások,
    s ha keskeny űr szakad közébünk:
    felmérni az arasznyi távot.

    Szemekkel mindent megbeszélni
    ékesszóló sugarak által,
    s meleg, bársonyos egyességre
    jutni egy titkos kézfogással.

    Megérezni, amit te érzel,
    kimondani, mi nyelveden van,
    előbb dobbanni a szívednél,
    csókod előzni csókjaimban.

    Itt már a szavak mit sem érnek,
    ne szólj száddal, csak szemeddel,
    a szerelem akkor beszédes,
    amikor már beszélni nem kell.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc – Csöndtelenül

    A „törvénytelen” szeretők nem
    fordítják fény felé az arcuk,
    mosolyuk is árnyékba rejtett
    s kétszer sötétebb a haragjuk.

    Szeretni kölcsönágyra járnak
    diszkrét csörgésű kulcscsomóval
    egymás mezítlen melegéhez
    szorongva érnek, mint a tolvaj.

    Nem ismerik a gondtalan nász
    fegyelmezetlen őrülését,
    neszekre függesztett figyelmük
    rándulni kész akár a vészfék.

    Nem bújnak össze önfeledten,
    csak félve egymáshoz lapulnak,
    ernyedten is olyan feszültek,
    mint puska ravaszán az ujjak.

    Sivár magányuk sem magányos:
    presszókban ülnek félaléltan,
    egymás mellett egymásra várnak,
    kettesben is emberkaréjban,

    nem ismerik a délutáni
    szelíd szieszták tiszta csöndjét,
    ezer felől figyelt magányuk
    sosem lesz páros egyedüllét,

    sorsuk zsibongó hontalanság,
    akár utcára kivetetté.

    A „törvénytelen” szeretőket
    a csönd hiánya űzi ketté.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc – Nem szabad…

    Nem szabad soha visszanézni,
    Visszahozni eltűnt arcokat,
    A múlt emlékét felidézni
    S visszanézni nem szabad.

    Maradjon emlék, ami emlék,
    Fakuljon meg, hogy elfeledjék.
    Nem szabad soha visszavárni
    Azt, aki elment, itt hagyott,
    Kergetni futócsillagot.

    Új boldogság kell, nem a régi.
    Nem szabad soha visszanézni.

    Forrás: Szeretem a verseket

    t

  • Baranyi Ferenc – Figyelj rám

    „Figyelj rám egy kicsit
    s ne bújj előlem el,
    ilyenkor önmagad
    elől is rejtezel.
    Vedd észre, hogy: vagyok.
    Vedd észre s adj jelet.
    Beszélj – vagy legalább
    rebbenjen a szemed.

    Érezd meg, hogy nekünk
    nem nyugtató a csönd,
    fölgyűlik, mint a sár,
    s mindkettőnket elönt.

    Közöld magaddal is,
    mitől engem kímélsz,
    szólalj meg akkor is,
    ha ellenem beszélsz,
    ne bújj előlem el,
    figyelj rám egy kicsit,
    mondj, súgj, ints vagy jelezz
    valamit, valamit.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc – Alkonyati zsoltár

    Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
    ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?

    Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
    fáradt lábam nem követhet, nem futhat utánad.

    Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
    fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.

    Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
    rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.
    Csak védlek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Csocsoszán ezerkilencvenöt napja

    Mióta elment a hajó:
    nem tudom, miért kék a tenger.
    Csak azt tudom,
    hogy nemcsak körülölel,
    de hurkol is
    a cseresznyevirág illatú csönd.
    Csak azt tudom,
    hogy az alkonyat
    nem rózsaszirmok színét idézi többé,
    hanem a kihunyó tűz
    megbicsakló pirosát.
    Csak azt tudom,
    hogy nem csupán távoli rizsföldek
    fehérre hántolt üzenetét hordozzák a szelek,
    de vöröskövű sivatagok
    mérgező porát is.
    Csak azt tudom,
    hogy házacskám bambuszfalának résein át
    szobámba szivárog a szorongás huzata,
    amely most csak haloványra lehel,
    de a lelket is kiverheti belőlem
    egy napon.
    Ám, hogy a tenger miért kék még mindig?
    Azt már nem tudom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Alkonyati zsoltár

    Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
    ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?

    Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
    fáradt lábam nem követhet, nem futhat utánad.

    Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
    fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.

    Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
    rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.
    Csak védlek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Tudod-e mit teszel?

    Tudod-e, mit teszel?
    Mikor csalóra adod a voksod:
    tudod-e, mit teszel?

    Mikor a karvalyt hattyúnak mondod:
    tudod-e mit teszel?

    Mikor sugárként hódolsz a ködnek:
    tudod-e mit teszel?

    Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:
    tudod-e mit teszel?

    Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:
    tudod-e mit teszel?

    Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:
    tudod-e mit teszel?

    Mikor mosolygod csak, ami sanda:
    tudod-e mit teszel?

    Mikor süketvak vagy készakarva:
    tudod-e mit teszel?

    Mikor nem hallod kételyedet meg
    s nem nézed azt, mi kínos szemednek:
    tudod-e mit teszel?

    Ha tudod – sírig élj megvetésben.
    Ha nem – megbocsát Isten.
    De én nem.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Baranyi Ferenc: Házi feladat

    Jaj, istenem, hogyan szeressem?
    Egy mód marad csupán: nagyon.
    Egymásnak tőr vagyunk mi ketten
    és egyedüli oltalom.
    Nem lesz könnyű vele az élet,
    de nélküle nem élhető,
    ha összeadsz két gyöngeséget –
    kijöhet abból egy erő.

    Ilyen a matematikája
    a szerelemnek – logika
    nincs benne. Egyetlen szabálya:
    osztással kell szoroznia.
    E feles számrendszer – mi bölcsre
    s balgára végzetes lehet –
    saját dugába dől, ha össze
    nem osztható az egy meg egy.

    Tudom, ha nem is hiszek benne:
    ő velem összeosztható.
    Oldjuk meg együtt. Ez a lecke.
    S majd jegynek jó lesz rá a jó.

    Forrás: Szeretem a verseket (Facebook)