A kézfogásunkban benne volt
a rátalálás minden öröme,
és a búcsú minden fájdalma.
Te tudtad,
a pillanatot megállítani nem lehet,
és minden találkozásban benne van a búcsúzás.
Akkor én ott elfelejtettem,
hogyan kell elengedni,
hogyan kell búcsút venni tőled.
Azóta is fogom a kezed,
hiába próbálkozom,
hogy megszabadítsalak magamtól,
ettől a „nem vagyok,
és mégse szabadulsz tőlem”-től.
Nekem az a pillanat örök maradt,
amiben nincs benne a búcsú,
csak a találkozás.
Csak a találkozás reménysége.
Látod most már,
ugye látod,
ha menni akarsz,
rám nem számíthatsz,
neked kell kiszakítani magad.
Ha neked sem sikerül,
akkor ez egy örök egymásba kapaszkodás,
nem bízhatunk másban,
csak hogy a sors,
a sorsunk
egyszer kegyes lesz hozzánk.
Forrás: Lélektől lélekig
