https://verskucko.com

Kategória: Lesznai Anna

  • Lesznai Anna: Ébredés

    Éltem aluvó asszonyéltemet
    Testem nem volt más: minden nyarak teste,
    Hajam a fáknak kusza lombja volt,
    Szívem a nappal leáldozott este.

    És nem volt más álomra nyílt szemem
    – Hiába hajlott ködfejtő betűkre –
    Mint minden víznek és minden egeknek
    Egymásba mélyedt magalátó tükre.

    Bús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
    November hóban őszi pára ült meg.
    Mindenik maggal kipergett az éltem
    És lenge lelkem lebegett a szélben.

    – Te eljöttél és kiváltottál engem,
    Te csudahántó megváltó szerelmem.
    Hogy gyökeret vert tebenned a lelkem
    Én fölsikoltva önmagamra leltem.

    Az én karom reszket ölelve téged,
    Az én szívemre verődik beszéded:
    …Sebzett lelkem a nyarakból kiválott
    Most talpig saját fájdalomban állok.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lesznai Anna: Tudom, hogy vagy

    Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
    Állok az esőszagú kertközépen
    És kinyújtom két áldott, dús karom
    Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.

    Nem kereslek, és mámort nem remélek
    Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
    A lombos kertnek minden szála rebben
    És elmerül tengernyi tárt szívemben
    Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.

    Az ég boltja csillagfénnyel kevert,
    Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyülnek,
    Szerelmem fáján virágként megülnek
    Dalos virágok dús szerelmem fáján
    Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.
    Nincs fény többé az égi mezők táján,
    Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam
    Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.

    Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,
    Karom sem más, csak bontott ölelésed,
    A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.
    Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden
    Gazdag tejútja a százkeblű létnek.

    És utolsónak bevonulok én is –
    Hála néked, hogy nem kell lennem nékem
    Én édes, áldott, boldog megszűnésem,
    Nem kell lennem többé: te vagy.

    Forrás: Lélektől lélekig