https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Pilinszky János: Őszi cirkusz

    Muzsikaszó az esti réten,
    falu alól, a fák alatt
    szapora dobszó s édes, árva
    trombitahang, trombitahang!
    A cirkuszos nép muzsikál,
    pereg a dobszó és ütemre
    forog-forog és körbe jár
    a lomha bölcs, a barna medve.

    Elől a roppant medve és
    a táncoló bohóc utána,
    bohóc után a kisfia,
    aztán a hold, a hold parázsa.
    Arcába tűz a telehold,
    s a kisfiú az égre bámul.
    Elől a roppant medve és
    a bohóc kisfia leghátul.

    Röpülnek a kicsi lovak,
    a szénfeketék, hófehérek!
    Táncolnak a puha füvön,
    szelíd, szép füvein a rétnek.
    Röpülnek a kicsi lovak!
    De két eperfa közt a légben,
    még náluknál is szebb talán,
    libegő tündér a kötélen,
    megemeli az esti szél,
    az a kis táncoslány a legszebb!
    Már ott jár a fák sudarán,
    és feljebb, és mindegyre feljebb,
    a fák csúcsára ér, s nevet,
    a fák csúcsára lép, és onnan
    többé már vissza se talál,
    csak eltűnik a teleholdban.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Ady Endre: Vén faun dala

    Pogányok üdve: érlelő nyár,
    Nyüzsgő világ, por és salak –
    Én, bús faun, karom kitárom
    És áldalak, megáldalak.
    Sugáros útjaid bejárom,
    Ha sugár nincsen is velem:
    Én vagyok a legvígabb koldus
    Aki dalol – az útfelen…

    Pán ébred. E fáradt világra
    Egy új világ reszketve készül,
    Egy új világ karját kitárja
    S mi meghalunk ez öleléstül.
    Jön új világ: Jön a szilajság,
    Jön a gyönyörök új világa,
    Örök nyara lesz majd a vérnek
    S júniusnak örök virága.

    Óh, szent pogányság, jövel, jövel már,
    Várnak a bénák és az épek,
    Én legjobban, ki nem tudom, csak:
    Hiszem azt, hogy szép az élet…

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Ady Endre: Köszönet az életért

    Van-e szebb élet, mint a másik
    S nem mindegy-e, akárhogyan
    Verjük magunk az elmúlásig?

    Úgy siratom azt, amit sírtam,
    Olyan nagy vétek a sírás:
    Esti vezeklés hajnal-pírban.

    Aki él, az mind, mind örüljön,
    Mert az Élet mindenkinek
    Kivételes, szent örömül jön.

    Én vétkeztem, százszor vétkeztem,
    De már jön a megjobbulás,
    Már az örömet látni kezdem.

    Már megragyog fénnyel az Élet,
    Mindennemű s mindenkijé:
    Milyen nagy, áldott fényességek.

    Akárki helyén éltem volna,
    Életem éltem egyaránt,
    Ujjongva avagy panaszolva.

    És akármi is fog már jönni,
    Mielőtt végleg elmegyek,
    Meg fogom ezt szépen köszönni.

    Forrás: MEK

  • Babits Mihály: A macska

    1
    Mintha az lenne a lakása,
    agyamban ide-oda jár
    egy szép nagy macska. Csupa báj
    Alig hallatszik nyávogása,
    oly diszkrét hangja, halk s nemes
    de ha dorombolás, ha morgás
    egyforma dús, mély zenecsorgás.
    És bája s titka éppen ez.
    E hang, mely gyöngyözik, szivárog,
    betölt, mint dús folyásu dal
    és részegít, mint bájital –
    hogy be ne hatna, nincs oly árok,
    nincs, melyet nem csitítna, láz,
    nincs, melyet nem hevítne, mámor
    Szavakra nincs szüksége, bár oly
    beszédes, mint tán semmi más.
    Hol a vonó, mely úgy bemarna
    lelkembe, művész hangszere,
    királyi fülnek szánt zene,
    húr, melynek lenne oly hatalma,
    mint hangodé, talány-cicus,
    szeráfi macska, macska-démon,
    kiben mint egy angyalba, fínom
    minden tag, és harmónikus?!

    2
    Balzsamos barna s szőke szőre
    annyira, hogy egy délután,
    mert egyszer megcirógatám,
    egy illat lettem én is tőle.
    Ő a hely áldó szelleme,
    mindent birodalmában ő visz:
    ítél, kormányoz, ihlet, őriz;
    tündére tán, tán istene.
    Ha szemeim, delejbe vonva
    e szeretett cicám után
    fordulnak, és ha azután
    benézek újra enmagamba:
    csodálva látom ott megint
    sápadt szemének ritka lángját,
    eleven opált, tiszta lámpát,
    amint meredten rámtekint.

    Forrás: MEK

  • Weöres Sándor: Tíz lépcső

    Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
    Nyújdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
    Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
    Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
    Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
    Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
    Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
    Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
    Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
    Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

    Forrás: A teljesség felé (Csönge, 1944–45)

  • Radnóti Miklós

    Szerelmes vers november végén

    A pattanó szöcskék még ittmaradtak,
    de szemén már elmélyül a kék,
    sárga uraknak gazdag udvarán,
    zsákos gabonák tömött csudái
    előtt bókolunk őszi fejünkkel;

    azelőtt, ha messze jártam tőle,
    földről pipacsok véres pöttyeit s
    égről csillagokat akartam
    a hajára hozni néki és
    éhomra hordtam a csókjait;

    most fa kéne télre, tavaly az idő
    feketére verte szomszédék szőke
    lányait s idén is játszik, mert bubás
    fölleg ül most a fák fölött és holnap
    dérrel veszekszik már a harmat.

    Forrás: FB Szeretem a verseket…

  • Szabó Lőrinc

    Még egyszer

    Piros kis húsbarlang a szád,
    nézlek és nézel, elakad
    a szívem s érzem: már nem én
    akarom akaratomat.

    Piros, vérpiros remegés
    tested a fehér bőr alatt,
    idegen húsod rokoni
    hangon szólítja húsomat.

    Ha mi szólnánk, részegen is
    azt mondanánk, hogy nem szabad.
    Két néma tolmács dönti el,
    hogy ki vagyok és hogy ki vagy.

    A két néma őrült beszél,
    egyik érti a másikat,
    és merülünk, és elborít
    egy rettenetes pillanat.

    Forrás: FB Szeretem a verseket…

  • Szabó Magda – Látod-e már

    A voltak voltak, és a múlt halott.
    Az építettek mind rommá omoltak,
    virággá bomlanak a vaksi holtak,
    ámulva nézik selymes csillagok.

    Lomha korom közt gördül a kiholt nap,
    a hidak árba fúltak a folyókon,
    az emlékeken béklyó, béna ólom,
    véresre botlik tegnapon a holnap.

    Tudod-e még az utat, merre jöttünk?
    Az életet, mely szertehullt mögöttünk?
    A völgy szelídjét, túl a vad hegyen?
    S látod-e már, mint köti néma szájjal,
    síró mosollyal, köddel és halállal
    sarkantyúját az ifjú szerelem?

    Forrás: FB – Szeretem a verseket

  • Pilinszky János – Éjféli fürdés

    A tó ma tiszta, éber és
    oly éles fényü, mint a kés,
    lobogva lélekző tükör,
    mit lassu harcban összetör
    karom csapása. Nyugtalan
    heves fogakkal visszamar
    a mélyen megzavart elem.
    Legyőzve, lustán fekszem el
    és hallgatózom. Csillagok
    rebbennek csak, mint elhagyott
    egek vizébe zárt halak,
    tünődve úszó madarak.

    Forrás: Kisdióvendégház.hu/balaton-versek

  • József Attila – A hullámok lágy tánca…

    A hullámok lágy tánca s odaát
    a lombok gyenge lejtése az éjjelt
    lassudan hozták s csillagok raját
    hívták reszketni az egekre széjjel.

    Így ők. S az érzelmek is csendesen
    mozdulnak benn a szívben ringatóan,
    emlékezés visszfénye, szerelem
    hatalma ring, mint a nagy víz a tóban.

    Én nem értem, csak érzem az egészet.
    Itt tangót jár a sok lány és fiú,
    a sok számító, kedves és hiú.
    Mert ez itt egy divatos nyári fürdő.

    De némán, hiszen ráér a természet,
    a zene mögött zúg az örök erdő.

    Forrás: Kisdióvendégház.hu/balaton-versek

    …