Kategória: Szerzők

  • Fodor Ákos: Axióma

    ahol,akárhol,
    akárki imádkozik,
    az a hely:templom

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Anyám–apám szerelme

    Anyámnak szép írása volt,
    akár a menüett,
    úgy kanyarította alá
    a kecses betűket,
    keringtek és lebegtek és
    perdültek, mint a tánc,
    apámra kacskaringatón
    fonódott így a lánc.

    Anyám azt mondta: nem jöhet,
    mert fél, nem szereti,
    apám azt írta: mindenét
    fölajánlja neki.
    Anyám azt írta: nem lehet,
    apám azt, hogy muszáj,
    és röpködtek a levelek
    és suttogott a száj.

    Anyám mindíg ellenkezett,
    azt írta, hogy: ne, ne!
    apám a levelek között
    csak fuldokolt: te, te!
    Forogtak, lengtek a betűk,
    kulcsoltak, mint a lánc,
    és így lett egyre szabadabb
    és szédítőbb a tánc…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: A bőr alatt halovány árnyék

    Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
    szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
    nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
    te táncolsz,
    nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
    5 hete, hogy nem tudom mi van veled
    az idő elrohant vérvörös falábakon
    az utak összebújnak a hó alatt,
    nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
    néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

    1. január

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Séta közben

    Jó volna csöndben, egymagam,
    úgy élni, békén, boldogan,
    mint a pipacs vagy ott alább
    a margaréta, a szarkaláb, –
    jó volna egy kis tanyai ház
    előtt őrt állani, nyurga akác,
    és megborzongani, szótlanúl,
    ha az égre éji vihar vonul,
    és reggel a fénybe kéjesen
    belemosni millió levelem.

    Jó volna szállni, ameddig a szem,
    kék fátyol lenni a hegyeken,
    felelőtlen, kóbor szelek
    módján futkosni, egyre szebb
    és távolibb országokon át,
    jó volna, mint a kis kacsák,
    fürödni patakban, szitakötők
    fia lenni, vagy malacok között,
    akiket nem kínoz öntudat,
    heverni a sárban a nap alatt.

    Jó volna, – óh, de nehéz a szívem! –
    átszűrni magam az elemeken,
    hisz csoda-balzsam a puha sár,
    mit esőből s porból kever a nyár:
    óh, elaludni a föld vegyész
    kezében, úgy, hogy az ébredés
    kihagyja a bűnt, embert, – s virág
    lenni csak, pipacs, szarkaláb,
    vagy legfeljebb a tanyai ház
    előtt az a szép ártatlan akác!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: Tyúk vagy tojás?

    Rég gyötrődve kutatjuk,
    hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
    A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
    csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Gyurkovics Tibor: Feleselő

    Tudod, hogy mi a szerelem?
    – hogy vele igen – vele nem.
    Hogy mi a tűzbocsátkozás?
    – csak ő legyen és senki más.

    Az utcán meg sem ismerem,
    – még szemhéját is szeretem!
    Minden mozdulata hamis!
    Mosolya, csókja – akkor is!

    Torkomig ér gyűlöletem:
    senkivel se – vele igen!
    És kerülöm és megvetem
    és átkozom – és szeretem!

    Őrült vagyok és lángolok
    karjában – mint a csillagok.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Falu Tamás: Különös fa

    Különös fa vagyok,
    Feléd hajlít a szél.
    Feléd suttognak ágaim,
    Eléd hullnak virágaim.

    Különös fa vagyok,
    Tiéd az árnyam, lombom,
    Koronám néked bontom,
    Tiéd a rügyes tavasz,
    S az álmodó telek.

    Különös fa vagyok,
    Minden évgyűrűmmel eljegyeztelek.

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek

  • Finta Éva: Őrizetlenül

    (Nagy László emlékére)

    Küszöbre vert hitünk fölé
    ki emel megvigyázni sátrat?
    A csontokig lemart szavak
    szomorúsága kinek lázad?

    A szemtelen túlélni-hős
    mit ment magával át vacogva?
    S ki lesz erős, hogy ezt az űrt
    magába tömje és kimondja?

    Ki hordja Istenig vitézül
    a megvigyázott tisztaságot?
    S mit ért belőle majd az Isten
    ha túlerőben lesz a látnok?

    Az árvaságba semmisült
    költők szívén ki önt harangot?
    S ki vár a barbárság kövén
    hogy megszólíthassák a hangok?

    Ki vetkezik még hóesésben
    csupasz szavakra, szerelemre?
    S ki forgolódik éberen
    a rettenet nevét keresve?

    Ki gyújtaná magát zokogva
    egy csipkebokor-jelenéshez?
    A tántorgó homok között
    ki mondana egy szentbeszédet?

    Ki ácsorogna kert alatt
    hátát tartva a zümmögésnek,
    mikor már mások alszanak,
    s szívükben is tömény sötét lett…

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek

  • Káli László: (ha)

    Ha lennék az, aki nem lehetek…
    És ha lennél az, aki nem lehetsz…
    Ha tenném azt, amit nem tehetek,
    és ha tennéd azt, amit nem tehetsz…
    Ha lennék az, akivé Veled lehetnék,
    és tenném azt, amit Érted tehetnék…
    Akkor is az lennél, aki nélkülem lettél,
    és én az lennék, akivé magadért tettél?

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek

  • Matthew Arnold: To the Magyar

    Not Spain, that once with proud imperial hand
    Held realms beyond the sea and ruled the main;
    Not England, rich with merchandise and gain;
    Not France, whose fever shakes the troubled land;
    Not Germany, whose noisy words are vain;
    Not America, whose restless powers expand—
    None yet can give the hero that the hour demands.

    Magyar! save them who groan beneath the chain;
    Break the vast heaps of fetters where they lie;
    Be thou the quickening dew of liberty!
    On land be thou what Greece once was on sea,
    Who on Salamis’ rocks would never fly;
    Be thou the unconquered Armada of the free.

    Forrás: Matthew Arnold verse


    Matthew Arnold: A magyar nemzethez

    (Kosztolányi Dezső fordítása)

    Nem Spanyolország, mely fénylett a multba,
    Sem Anglia, a hős, mely rengeteg
    Árút tetéz partján, s dús, rettegett,
    Sem Franciaország, mely elborulva
    Tébolyda-zajjal víja az Eget,
    Sem Amerika, a sivár, a durva,
    Sem Németország, mely csak szókba fúl ma –
    Hőst egy sem ád, akit hír emleget.

    Magyar! Te mentsd meg őket, kik hörögnek,
    Hulljon le lánc és béklyó-garmada,
    Légy a világ élesztő harmata!
    Szárazföldön légy mása a görögnek,
    Ki Szalamisz szikláin nem törött meg,
    Te légy, te a legyőzhetetlen Armada.

    Forrás: Kosztolányi Dezső fordítása

    Matthew Arnold, Kosztolányi Dezső, angol költészet, fordítás, szabadságharc

    Kattints a címre a teljes vershez!


    Matthew Arnold: A magyar nemzethez

    (Szabó Lőrinc fordítása)

    Sem a hosszú spanyol haláltusa;
    sem Anglia (csak a hajói még
    s pénz érdekli világkalmár-eszét);
    sem az őrültekháza Francia-
    ország, melynek eget sért zsivaja;
    sem Amerika, az útszéliség;
    sem a szószátyár germán hülyeség
    nem ígér többé hőstettet soha.

    Magyar! Mentsd meg a világot! Tebenned
    gyúl a rege: lánctörők szent dacát
    látva éledjen szellem és világ!
    Újítsd, szárazföldön, a grácia Tettet,
    mely Szalamiszból templomot teremtett
    s nyílt tengerre űzte az Armadát!

    Forrás: Szabó Lőrinc fordítása

    Matthew Arnold, Szabó Lőrinc, angol költészet, fordítás, szabadság

    Kattints a címre a teljes vershez!