https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Nagy Gáspár: A kincsről, ami van

    A Hűség-díjas Szokolay Sándornak, a leghűségesebb város polgárának

    Hajnali szép dallamba zárt,
    szívnyi szelencébe csukott,
    föld mélyébe titkon rejtett,
    oszthatatlan közös kincsünk.
    Hogyha elvész, nemzet vész el,
    s hangtalanná foszlik minden,
    még a sírás szabadságát
    is tagadják… azt kell hinnem,
    amit látnak vak szemekkel,
    honnan a könny előgördül.

    Mért titkolja ez az ország,
    gyász vagy remény van-e fölül?
    Jó volna, ha véget érne
    egyszer ez a szörnyű álság,
    s jönnének bátor fiai
    hűségükkel, hogy megváltsák!

    Árva dallam… lányka-hangon
    s belénk költözik a lélek,
    déli harang brongásával
    szól a kórus: élek, élek!
    Fűszál hegyéről a harmat
    gyöngyét ajánlja az Égnek,
    mekkora kincs, mikor ének
    üzenhet a Mindenségnek!

    (Írtam a 2000. év első napjaiban)

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Óda-bevallások idején

    Be kell avassalak titkaimba!

    Első titok:
    szerettelek.

    Második titok:
    mást is szerettem.

    Harmadik titok:
    újra csak téged szeretlek.

    Negyedik titok:
    mást nem tudok szeretni.

    Ötödik titok:
    csak magamat tudtam szeretni.

    Hatodik titok:
    kezdettől rosszul szerettelek.

    Hetedik titok:
    másokat is rosszul szerettem.

    Nyolcadik titok:
    magamra maradtam.

    Kilencedik titok:
    de csöppet sem vagyok
    szeretetre méltó.

    Tizedik titok:
    magányban gyakorlom
    eszeveszett öngyűlöletemet.

    Tizenegyedik titok:
    néha azt hiszem
    hogy ő nem gyűlöl.

    Tizenkettedik titok:
    sőt egyre jobban szeret.

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Az élet legvadabb bozótosából

    (a Túlélők dicsérete)

    Elfogyott volna már a vérdíj?
    Vagy csak lanyhul a titkos szponzorok figyelme?
    Talán hirtelen kasszát csináltak?
    S hova tűntek a nagy nyári
    média-lapukon sütkérező csigák, gyíkok?
    Megfulladtak talán ezüstlő nyálvonalukban?
    Már nincs egyetlen mérgezett nyílvessző sem,
    amivel azonnal ölni lehetne?
    Vagy legalább beröpíteni a nyitott ablakon
    jó szokás szerint az „élve vagy halva!” üzenetét?

    És a lassan ölő mérgek?
    Meg a ragályként dühöngő karantén-effektusok?
    Ki lehet bírni mindent.
    Ki lehetett!
    Talán még az elszánt védelem-óhajtó papagájok
    rikácsolását, óvó-veszejtő szárnyuk suhogását is?
    Bizony, ki lehet bírni azt is.
    Figyelemmel és fegyelemmel.

    Mert az élet legvadabb bozótosából
    ilyenkor láng csap föl, és mindig kitalálnak a
    versek
    ki a tisztásra vagy nyugalmas kertbe,
    és sétálnak mindig fölfelé,
    a halálos vágták után, halálos fáradtságban
    a szívrengéses nappalok után,
    sétálnak fölfelé a rozsdás avarban,
    hogy újra lássák a megunhatatlan folyót,
    és a folyóban fuldokló hidat,
    a háború itthagyott taigetoszi roncsát,
    és lássák csak Balassi üszök-porondját,
    ahonnan a szél mindig fölsegíti a kínt magasra,
    a tornyokig, a kupoláig.
    S már zeng is a legszebb lejtésű mondat,
    úsztatja magát az estéli folyó
    kivilágított kottasorán.

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Fölös ébrenlétem

    (éji futamok, szíves ütőhangszerekre)

    Meszesednek a csigolyáim:
    szaporodnak a rigolyáim.
    +
    Elszonettesült szürke világban
    vértelen jambusok kattognak át
    a túlexponált líraváltón.
    +
    Szomorú tapasztalásom lett:
    akiket igazán s érdemük szerint is
    régóta szeretek s szerettem
    csak a távolság tartotta
    meg őket szeretetemben –
    +
    A vélt igazság:
    már csaknem egy
    tisztes féligazság!
    +
    Mindenki mondja, mondja,
    s az benne a szép,
    hogy senki sem hiszi,
    úgy értem: aki legkivált
    fújja, fújja – akár
    a tortagyertyát, el!
    +
    Jaj, a félelmet
    ne hagyjátok kihalni!
    Mikor félnem kellett volna,
    nem mertem félni,
    most, amikor már nem kell,
    most kezdek el remegni,
    vacogni a nyárban,
    lehet – több okból is –,
    csak önmagamtól félek:
    micsoda évek voltak,
    s nem haltam ki: élek!
    +
    Nem írok rövidet,
    nem írok hosszút,
    nem írok örömet,
    nem írok bút –
    ha itt élek
    e fagyos intermundiában
    nem visz rá
    a lélek,
    hogy nem írok!
    +
    Valahol valakik kalapálják
    az egyedüli értéket,
    s e mértékadó adó-vevők
    nem ismernek mértéket!
    +
    Tartani sötétben is
    fölös ébrenlétet,
    pedig aludni kéne
    – csak gyerekként! –,
    úgy, mint régen!

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Nem akarhatom vereségedet

    litániás válaszlevél

    Aki szívéből kiszakította
    a fény korlátait
    aki legyőzte a félelmet
    úgy röpködött „ágról-ágra”
    mint egy kismadár
    aki mosolyával visszahozta
    a mi elföldelt mosolyunkat
    most hét szaltóra áll
    az őrület falától…

    mert a Nagy Pontozó körül
    nyüzsögnek a szándéktalan
    kis heródesek
    a jövő pitiáner hóhérai
    mert először
    a leggyöngébbeken kezdik…

    ezért üzented kedves O. K.
    „hogy körülötted már minden K. O.
    reménytelen reménytelen”!
    rajongtam egykor érted
    szaltódat ünnepeltem
    nem akarhatom és nem hihetem
    vereségedet…

    imádkozunk a Nagy Pontozóhoz
    hogy anyai szívedet erősítse
    s diadalt arass a halálon!

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Halála kellett, halála jel volt

    Kasánszky Zsombor emlékére

    Börtönöket járt hars-nevetésű
    legszebb fogsorú éneklő-szavaló barátom
    BARÁTOM ott a földben
    ’88 november 4-én elesett
    az egyenlőtlen küzdelemben
    ELESETT MINT A VÁROS
    MINT AZ ORSZÁG
    mert halála kellett most is
    hogy segítsen
    lázítson szavaljon énekeljen
    Isten helyett hengerítse el
    ama sírok elől a sziklát
    s az országosan vezényelt amnéziát
    robbantsa föl szívével
    hitével a szelíd terrorista
    a sors merényletét visszarúgva
    mint aki tudja
    az ősz vértanúi közé besorozzák
    halála kellett még
    halála jel volt a végső elszánáshoz:
    hogy éppen aznap
    majd föltámadnak a legyilkoltak
    és barátom szaval nekik
    Petőfit Illyést
    mert ők is itt parcella-társak
    az égi fényben begyűjtve
    a GYŰJTŐ fókuszába
    „ahol zsarnokság van…”
    de „Haza a magasban” mondja
    koporsó börtönéből kilépve
    a „Koszorú”-t zihálva fölmutatja

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Csak szépen tétován…

    (chanson – Cs. T. gitárjára)

    Csak szépen
    tétován
    amíg
    jönnek és
    elvisznek
    az Apostolok
    lován

    csak szépen
    múlni el
    csak szépen
    és lazán
    mint ez a
    Vasárnap
    délután

    csak szépen
    céltalan
    tettetett
    bután
    mint kinek
    mégis
    célja van

    mint kinek
    erre
    mégis gondja
    lesz
    hogy tétován
    lazán
    aztán már
    semmi nesz

    mondják is
    profán
    mint ez a
    Vasárnap
    délután

    ha elmúlik
    veled
    oly céltalan
    oly rémséges
    sután
    sörökbe fúlt
    meccsek
    után

    csak szépen
    lassúdan
    ahogy
    a köd
    leszáll
    s akinek
    legfőbb gondja
    van
    az majd
    kínjában
    szépen
    lekaszál

    de addig is
    tétován
    és várva ŐT
    lazán

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Hol tanítják?

    Válasz egy körkérdésre

    Hol tanítják a gyávaságot?
    Hol és milyen iskolákban?
    Hogy a félelem-higany naponta
    kúszik föl a kisdiákban.
    S ott van lehajtott fejében.
    Kérdésre szaporán botló nyelvében.
    A rémült szempár lobogó lázában.
    Ott tanyáz nyugtalan álmában.

    A gyávaságot ha számonkérik?
    A hitet is naponta cserélik?
    Az iskola sunyít és hallgat:
    némán féli a birodalmat!

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
    ⚖️

  • Nagy Gáspár: Magánlevél (helyett) többeknek a kevesek közül

    Kedves Krisztus utáni Kr kusom
    szívem vérem lelkem és húsom
    bizony sokszor nevetnem kell Magán
    hogy milyen értékeket preferál
    nem tudom nem tudhatom (nem is érdekel)
    mennyi ebből a „magánszorgalom”
    s mennyi a már beevett irály
    esetleg a fönnmaradási/pillanat-haszon
    csapódik pattog labdaként bizony
    kockázatmentes vizeken siklik Ön
    élvezi is talán: minő nagyszerű lavír
    amit papiros s hangszalag fölöttébb kibír
    mert könnyen letörölhető
    nyoma sem marad
    fut hát köröket
    eljött az idő
    most kell ráhajtani
    sokakat kinő
    lehet hogy végképp leköröz
    rugalmatlan fiúkat
    akik nem értik
    a helyzet adta futamokat
    melyben nyüzsögnek derék önszervezők
    semmi-horgoló poszt-osok
    az Ön vályúinál is ők
    a leg-leg-kosztosok

    no ez nem riposzt:
    mert nem lenne kiért miért
    csak nézem – hisz már nagyon Ön se fiatal
    a hang szalad
    a hangszalag is surrog
    aztán letörlik róla a port
    gazdái hívják majd:
    amolyan raport
    akkor megint vissza vagy hova?
    fogad-e újabb lovakra befutóra tétre?
    sajnálom: mi mindent tesz meg érte…
    sajnálom már most előre

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia

  • Nagy Gáspár: Érettségi és halotti bizonyítvány

    Egy táskaírógép most kapja meg
    – a sors szeszélye folytán –
    érettségi és halotti bizonyítványát is.
    Az elképzelhetetlen múzeumba
    majd így kerül az írás:
    „1968–1986 között
    – 18 évig –
    ezen a masinán
    vétkezett (kéjesen babrált)
    egy különben lusta költő.”

    Forrás: PIM – Digitális Irodalmi Akadémia
    ✒️

    !