https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Weöres Sándor: Öreganyó dünnyögése

    Ha tücsök leszek, fekete tücsök,
    majd megállj, még visszahívnál –

    Nem lesz aki ágyba küldjön
    és az orrod megtörölje,
    mászkálhatsz a kerítésen,
    pottyanhatsz a csúnya földre.

    Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó…

    Lesz akkora házam, mint a makk-héj,
    meg se mutatom neked,
    holdfényt fonok békarokkán, mák-olvasót pergetek.

    Jó lesz, jó, neked is, nekem is jó…

    Majd kérnél tőlem süteményt, de
    nem ülök a pamlagon:

    nedves fű
    közt lakom,
    harmatgyöngy
    ablakom,
    majd megállj, még visszahívnál.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: A kenyér

    Mit esdve kért a jámbor názáréti,
    Ma száz és száz átkozva, sírva kéri.
    Nem változtunk mi emberek: magunk,
    De, jaj, sokan, nagyon sokan vagyunk,
    Halk sóhajban ezreknek vádja reszket:
    Ma nem egy váll hurcolja a keresztet…

    Szent őrület, felséges, bamba, léha,
    Embernek lelke, életnek babérja,
    Amit lövell gyötrődő ember-elme,
    Embernek lángja, vágya, gerjedelme,
    Mit a tudat, az eszmélés felér:
    Mind testi tűz, mind gerjedés, kenyér!…

    Teremtő tűz, versenyre, síkra késztő
    Vagy megtörő, siránkozó, emésztő…
    Mit esdve kért a jámbor názáréti,
    Ma száz és száz átkozva, sírva kéri…

    Ki bámulója földi szépnek, nagynak,
    Hivője diadalmas akaratnak
    S kenyér-tűztől, teremtő tűztől lángol:
    Hallgassa meg, mit ezrek jaja vádol
    S a lelkét ossza, vágja ketté néha,
    Közös babér az életnek babérja.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szuhanics Albert: Boldogasszony Anyánk

    Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
    Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
    Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
    Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!

    Szent István királyunk, egykor szent kezedbe,
    Ajánlá országunk, esküdvén nevedre.
    Óvó tekinteted járjon minket körül,
    Mi boldogok leszünk, az Isten könyörül!

    A Kárpátok ölén imád minden magyar,
    Új zsoltárok zengnek hegyen, völgyön hamar!
    Szent fiad örvendez, mi rossz, fordul jóra,
    Ím visszatér Urunk, közeleg az óra!

    Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
    Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
    Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
    Úgy várjál Uradra, Istened szavára!

    Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja,
    Királynőnk, magyarok Nagy-Boldogasszonya!
    Apostol-királyink, országunk szentjei,
    Előtted szolgálnak, míg létük mennyei.

    Érdemük láthatják, angyalok az égben,
    Koronánk üzenet, úgy ahogyan régen.
    Szent és sérthetetlen ez az ország, s népe,
    Legyen itt boldogság, bőség, örök béke!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Most csendre vágyom

    Most csendre vágyom – de magamban is,
    hol gondolatoknak már zaja nincs.

    Kérdéseimet is csendre intem,
    halk, szelíd hangot keresek éppen.

    A találkozás csendjére vágyom:
    a Mindenható, hogy rám találjon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Előttem vannak még

    Előttem vannak – eljönnek bizonnyal –
    előttem vannak még a legnagyobbak
    Kívánságokkal halasztgatom őket
    kívánságaim nem érnek sokat
    én hiszek bennük mégis ostobán
    s egy-egy napért hálát adok nekik –
    Majd a személyes harcok majd azok
    melyekben hasztalan lesz a kiáltás
    a segítség-hívás (nem lesz segítség!)
    majd azok lesznek irgalmatlanok
    Fekszem hanyatt akkor fejemben
    mint olvadt jég kavarganak
    forognak állnak összevissza
    tarka-fekete emlék-gomolyok
    majd gyorsan egybedermednek megint
    megszületik egy kristálytiszta kép
    valahány érzékszervem mozgósítva
    Aztán széthull és másik áll helyére
    s ez ismétlődik mígnem egynemű
    feketeség borul rám mindörökre
    s ez az idő időtlen lesz ha végső
    hosszú lesz hogyha gyötrelmek telítik
    hosszú ha még csak néhány percnyi is

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Zelk Zoltán: Menekülök

    Hálóját a pók odahagyja,
    a falon fut tébolyodottan,
    egyszál legyecském menekülne,
    szárnya az ablakon megkoppan.

    Árnyam is úgy forog szobámban,
    miként ketrecében az állat,
    míg künn sürögnek és futkosnak,
    fecsegnek boldog, szabad árnyak.

    Ha hold busong az ablakon be,
    ha elfödik a varjufelhők,
    kapnék utána: lelkem az tán,
    magárahagyta a veszendőt…

    Mert a veszőnek nincsen társa,
    az elhullótól minden elvágy,
    utolsó kuckóm, menedékem:
    a drága értelem is elhágy.

    El vágyaim, szárnyas reményem
    s a testvérként vélük nőtt tervek:
    útra készülő fecskerajként
    immár fejem fölött kerengnek.

    Fut minden fut sorsom teréből.
    Betelt hát? Mindenek elmúlnak?
    Ülök, csak ülök mozdulatlan
    s fogaim egyenként kihullnak

    s karom lehull és porrá mállik
    végzetem vad forgószelében.
    Voltam, de már porként kerengek
    a pornak forgó tengerében.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Devecsery László: Dal Rodinnel, néked

    Két kéz, ha titkot rejteget,
    két kéz elringat engemet;
    két kéz között a szerelem,
    két kezed: kezem énnekem.

    Két kéz, ha titkot rejteget,
    két kéz elringat tégedet;
    két kéz között a szerelem,
    két kezem: kezed teneked.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Mélyre ások

    Bábel
    újra-épülő, szörnyeteg
    tornya sötéten áll fel.

    Százan
    hordják a követ, vasat, márványt,
    gőgös, nagyzajú lázban.

    Görbe
    ásóval őszi udvaron
    jeleket írok körbe.

    Reszket
    az est a tölgyek sudarán,
    amikor ásni kezdek.

    Mások
    minél nagyobb tornyot emelnek,
    annál mélyebbre ások.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: A kis gomba dicsérete

    Az erdő szempilláin dús cseppek ezre ül.
    Egy kicsi gomba kandikál a nedves fű közül.

    Mellette zúgva tombol el havasok patakja,
    Nehéz sziklákat ostoroz türelmetlen haragja.
    Fenn bújdosó sötét szelek vad titkot trombitálnak
    A végtelenbe szökkenő imás fenyősudárnak.
    Villámmal vemhes fellegek, vén ördögflotta-gályák
    Az ég vizét kormánytalan, cél nélkül úszdogálják.
    Alattomos, búvó ködök lelesnek a tetőrül,
    Sziklán a sas fészkébe bú, a völgy kutyája szűköl.

    De itt a vén fenyő tövén a kicsi gomba áll,
    A fű közül a fára fel nevetve kandikál.
    Olyan picinyke, rózsaszín és puha és kerek:
    Barázdás férfi oldalán így néz a kisgyerek.

    Mohos gyökér közt megsimul páfrányos rejteken,
    Bizalmasan és csendesen és engedelmesen.
    Fenn végtelenbe zajlanak a szirti orgiák:
    Itt csend van, illat és meleg: egy kis, kerek világ.

    Meleg sugár hasítja szét a morgó felleget,
    S egy kandikáló gomba-szem az égre fölnevet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Parancs János: Jókívánság

    Légy, akire nem figyelnek!
    Légy, aki az árnyékban oson!
    Légy, akinek nem várják érkezését!
    Légy, aki átjut a kapun!

    Annyi hólyaggá fölfújt senkit,
    öntelt akarnokot láttál már
    erőtlenül a porba hullani,
    akit évekig röptetett a szél.
    Annyi páratlan tehetséget,
    akit elbódított a könnyű siker.
    Hitte, hatása mint a pezsgőé,
    másnapra elszáll, feledhető.
    Végül megkergült tőle teljesen.

    Hosszútávú, halálig tartó verseny ez,
    illetve nem is verseny: bajvívás az árnnyal.
    Nem rókavadászat. Nem nyilvános árverés.
    Aki leplezetlenül a külső nyerésre játszik,
    kockáztatja tétjét. Veszít is többnyire.
    Önkínzó vállalkozás ez, magányos expedíció.
    Nem sebeket oszt, hanem sebeket kap közben
    a merész utazó. És tanúk nélkül vonulva,
    mert a döntő szakaszban nincsenek hiteles tanúk,
    lerongyolódva, kábán, vaksin és betegen,
    mielőtt leroskadna, még tesz néhány tétova lépést,
    ám azt nem tudja már, hogy káprázatot lát-e,
    vagy csakugyan az ígéret földjét, ahová eljutott.

    Légy, akire nem figyelnek!
    Légy, aki az árnyékban oson!
    Légy, akinek nem várják érkezését!
    Légy, aki átjut a kapun!

    Forrás: Lélektől lélekig