https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Bari Károly: Rekviem

    Százholdas szívedben elfért a világ,
    a napok lovai mégis tiportak rajtad,
    héthatárba nyerítették bánatodat,
    a szegénységet; tüskés ágai fölhasogatták
    arcod, vérzett, lecsöppent a porba,
    átszivárgott a gyökerek éjszakáján,
    az idő csontja is véresen ropogott.

    Emlékszem, amikor apád meghalt,
    éppen meszeltél, s te meszes kézzel
    fenyegetted az istent, aki az ég
    szürke ajtaja mögé zárkózott átkaid elől.

    Magadra maradtál. Szemeid vakablakán
    belépő embersor rádröhögött, szoknyád
    alá nyúlkáltak; megkövült kínoddal
    szédelegtél közöttük. Gyermekeid is
    elvágytak mellőled; a kenyér,
    amit a szívedből törtél, már keserű volt,
    hiába muzsikáltál a csend piros-hegedűin,
    nem aludtak el többet rajta, mindegyikkel
    elfutottak a vonagló utak, még árnyék-foszlány
    sem maradt belőlük, egy elszakadt cipőfűző,
    agyonfogdosott fénykép, de még egy hajszál sem.

    Magadra maradtál anyám!
    Most már csak azt várhatod, hogy a
    por-koporsóban húsod falai szétomoljanak,
    százholdas szívedben göröngyök táncoljanak,
    és meszes ujjaid vas-dárdái az égre meredjenek.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Bari Károly: Radnótihoz

    Te, aki hűvösen zizegő drót tüskéi
    közé szorultál
    – beszorított a súlyos puskatus –
    s cafatokban hullt a hús
    melletted társaidról
    – földbe sóhajtották anyjuk nevét –
    s szálltak a kémények szemén
    füstben, koromban
    az árvíz sújtotta felhők közé

    sistergő ködbe kiáltott
    szavaid itt lebegnek fölöttünk
    kitépem arcod utolsó jajodból
    hiába kapaszkodták igazságodba,
    reszkető ajkad az igazságba fúlt

    akkor mászott ki testedből a kín
    Arbeit macht frei!
    Parancson rángatott kezek
    Megölték szádban a keserű éneket.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Bari Károly: Kardokba öltözött tulipán

    Kardokba öltözött tulipán,
    piros árnyékodba zuhantam,
    virágok zengő szívdobogásába
    gyötrődésem ezüst-pénzeivel,
    felgyújtottad perceim erdejét;

    füstből faragott madarak
    kóvályognak a tűz bokrai
    fölött, felhők kerítéseire
    lebbennek füst-szárnyakon,
    szikrából pattintott csőrüket
    sikoly feszíti szét, pernye-koronás
    fiú vergődik lángoló percek
    erdejében, fekete tálban vér
    bugyborékol: álmatlan éjszakák
    vére, kelyhed szobáját nyisd ki,

    kegyetlen idő üldöz, engem,
    kínok udvarán ágaskodó
    száraz fát, felfegyverzed
    magad szerelmem ellen,
    kardokba öltözöl, tulipán?

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Bari Károly: Cigánysor

    Vályogcsomók közt rejtező
    tűztől visszaretten a nyugalom:
    világgá ment a rózsafából faragott
    hegedű, halál fekete hajú asszonyok
    hasították meg érte arcukat,
    hűtlen éjszakáikért levágott
    mellükkel csillagot égettek
    az ég homlokára, éjfélórában
    sárkányok toporzékoltak
    az éneklő piros vidéken,
    szél hordozta a fellegeket
    patyolat-ingeit, zúgtak
    villámló szárnyakkal a varjak,
    elbitangolt lovak hátán kesergett a hold
    rózsafából faragott hegedű, elmúlással
    hátba szúrt énekeiddel hova mentél?
    putrik ablakaiban visszatérésed virrasztják
    a gyertyák, nyurga szelek korbácsolják
    emlékre a fákat: nem lehet elfelejteni,
    ki dalba fullasztotta szívét!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Bari Károly: Az ítélet napján

    Megfagy kürtök torkában
    a rikoltás, a félelem ingeiben
    verejtékezünk, ellopják arcunkat
    tükreinkből, hogy fekete csákós
    bűneink ne találjanak ránk,
    betömetett szájak fuldokló
    rettenete fölmerül szivárványok
    csúcsán: megbicsaklott hitűek
    álmaiban, csattan az ostor,
    rajtunk, akik hét vármegyét
    égettünk porrá virtusból,
    fejünkre emeltük sugarastól
    a Napot, hasbarugdosott anyáink
    ölét parázzsal perzseltük,
    csattan az ostor, bicskával
    megvérzett ujjak szorulnak
    nyakunkra, a csillag-szemű
    koponyák is fölmagasodnak bűneinkbe
    a fák gyökerei közül, ahová elástuk őket,
    igazak szigorú szavai dulakodnak
    halálunkért: ha mertünk bírák lenni,
    vádlottak padjáról se szökjünk meg
    gyáván, szavak győzelme lesz
    koporsószögünk, kürtök torkából
    rézízű rikoltás dördül!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Három torzó

    Hétfőn fáradtan ébredek,
    fáradtan az eljövendő
    hétközi életek lehetőségeitől.
    Hétfő reggel kezeslábas életbe öltözöm,
    kérges a reggelem,
    bütykös a dél, önkívület az este.
    Kedd reggel pihent életet veszek föl,
    estig vagyok a restje.
    Szerdán szivarozom,
    mindenképpen munkálkodom
    a marathoni összeesésig.
    Csütörtökön jövök rá,
    hogy közel a vég,
    de a kezdet még késik.
    Péntek a kötelező derű:
    elragadom a babonától,
    csakazértis húsra fogom,
    vagyis úgy teszek, mintha melegedném
    nulla Kelvin-fokon.
    Szombaton zeuszi életet öltök,
    kicsapongót: egyszerre vagyok
    főisten és főördög.
    Vasárnap megadom magam
    derű előtti borúnak,
    és este nagyot mulatunk:
    hétéltűek – egyhaltúak.

    Született kétezerben.
    Kijárta a szenilitást
    felső, középső, elemi fokon,
    majd a befejezett
    munkát rombolta le a kezdetekig.
    Leköpdöste a megfogható
    részleteket,
    lassan hinni kezdte az elvont egészet.
    A Holdtól visszaszállt a Földre –
    ez volt a legnehezebb:
    nem tudta megszelídíteni.
    Már gyermek volt, mikor
    nagy ínség ette a világot,
    az élesztőt ötezerért
    adták, dermesztő volt a nyár;
    ő lassan elfeledte
    az ábécét; elhunyt
    kilencszázharmincnyolcban,
    nagy szerencséje volt:
    nem érte meg az első világháborút.

    Ezen igazolvány
    kelt, mivel kelnie kellett,
    tanúsítandó, hogy
    nem szabad feledni az első szerelmet,
    mert az örökkévalóság
    csak első kóstolásra
    bizonyul örökkévalónak.
    Igazoljuk tehát,
    hogy kezdet nélkül nincsen holnap.
    Igazoljuk továbbá,
    hogy – főleg beletörődés folytán –
    elviselhetőbb holnapok lesznek,
    de emiatt
    egyre inkább fog fájni a kezdet.
    Igazoljuk, hogy ebbe mégse
    akar beletörődni, amióta
    s ameddig tudja eszét.
    Igazoljuk, hogy igaztalan
    minden szófia-beszéd,
    mely szerint végül kikopik
    vagy meg is hal talán,
    mielőtt megérné a szüretet.
    Igazoljuk, hogy elsiratták.
    Igazoljuk, hogy született.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Kérvény

    Alulírott, ideiglenes
    lakos a XX.
    század negyedik, ötödik,
    hatodik s hetedik emeletén,
    alulírott, vagyona: még 30–40 év,
    kamatok: infarktus, vélt véletlen, ki tudná,
    vagy szándék, elborult, alulírott,
    egyenlőre bejelentve, ott, ahol
    köröztetni fogja előbb – utóbb
    Elmúlás (őfelsége), és lefoglalja majd
    ingó verssorait,
    alulírott, külföldi bolygókon honos rokonait tudakozván,
    alulírott, született júliusban, elkárhozott
    mind a négy évszakban,
    alulírott, még mindig félúton
    (és félúton tán mindörökké),
    alulírott, szolgálatos
    a tájon, ahol tinta tóban
    béka hangol, sás sötétség sustorog,
    csillagokat csődítenek, láthatatlan ostorok,
    alulírott, ki szólott nagy-kiáltván:
    Hiszek, Uram! Légy segítségül
    az én hitetlenségemnek!
    alulírott, megutálván a föltámadás szadizmusát,
    alulírott, a XX. század hetedik
    s a VII. század huszadik emeletén egyszerre,
    ideiglenesen;
    alulírott, kinek fejére láthatatlan
    csillagokról hull látható ezüst-korom,
    alulírott, éjjeliőr egy
    tört-ezüst koron, amely majd
    beolvasztódik alulírottal együtt;
    alulírott, aki nem írt alá
    szerződést se a régvoltakra,
    se a sose-leszre
    (vagy volna valami “Gentlemen’s Agreement”, amelyről
    az érdekeltek se tudnak?
    jól vagyunk eleresztve!);
    alulírott, álomba lassúdó rettenettel,
    nem tudván mennyire kelendő
    portéka a jövendő, alulírott,
    alulírott, ideiglenes,
    ideiglenes mindörökké,
    meghallgatván a végítélet
    trombitáját (Honegger-dallam-volt talán),
    alulírott, rovásán több millió
    halállal, születéssel, átmenettel,
    alulírott, átmenet remény s rettenet közt,
    alulírott, ideiglenes,
    ideiglenes mindörökké,
    alulírott, a hetedik,
    a huszadik, az ezredik,
    milliomodik halál
    és millió-egy születés
    súlya alatt, alulírott, alulírott.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Övön alul

    A szorítóban
    övön alul ütött a másik.
    Tíz másodperc – csak ennyi
    maradt a föltámadásig.

    Hát megkóstoltam a halált.
    Tisztességtelen volt a harc.
    Mert ott sosem akarhatod,
    amit akarsz.

    Énnekem nem kell jutalom
    (nem mintha kapnék valahol) –:
    csak annyi, hogy fölmentsetek
    a MÁSOK bűnei alól.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Öregek könyve (részlet)

    Mi örömöt tartogat még az élet?
    (Tartogat-e valamit egyáltalán?)
    A mások örömét,
    örömeinkből fakadottak örömeit
    (az öröm megmaradásának elve,
    ha mi már meg nem maradhatunk).

    Örömeinkből fakadott örömök
    visszaszállnak fejünkre,
    mint az áldás,
    mint az átok
    (egy tőből fakadt e két szó,
    egy törzsnek két hajtása,
    egy arcnak két orcája,
    egy madárnak két szárnya:
    egyikkel előre röpül,
    a másikkal hátrafelé;
    és közös sírba temetődik,
    élni az öntudatlanságot
    halál után,
    mint éltük
    születés előtt –
    hisz azelőtt is megvolt mindkettő,
    csak éppen nem tudtunk róluk,
    mint ahogy nem fogunk
    tudni majd azután sem).

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Szilágyi Domokos: Vallomás

    Gyermekként álmodtam felnőttkoromról,
    felnőttként álmodtam gyermekkorom.
    “Majd cigarettázni fogok!”
    “Hogyan is volt a kanyaróval?”
    A háború is játék volt, amíg
    ki nem nézte számból a falatot.
    Csak akkor riadtam, kis állat –
    beteggé tett a beteg világ.
    Bartók halálos ágyán
    kottafejekkel írt receptet
    minden leendő nyavalyánkra.

    Forrás: Magyarul Bábelben