https://verskucko.com

Kategória: Pilinszky János

  • Pilinszky János: Életfogytiglan

    Az ágy közös.
    A párna nem.

  • Pilinszky János: Zsinórpadlás

    Az asztal, mitől megdermedtem,
    most itt van, földet ért.
    Üres a lapja. Annál rosszabb.
    Hogy tegyem rá, és hogy vegyem le róla
    azt, azt, azt, azt, jaj azt, mit elkövettem,
    levettem róla, s ráhelyeztem?
    Hogy rakjam rá, hogy levehessem?

  • Pilinszky János: Kapcsolat

    Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda
    pokoli csönd.
    Ülsz és ülök.
    Vesztesz és veszitek.

  • Pilinszky János: József Attila

    Katonája a mindenségnek,
    bakája a nyomoruságnak,
    teszünk azzal valamit is,
    hogy a füvek zöldellő erejébe
    visszahelyezzük a halottat?

  • Pilinszky János: Mégis nehéz

    Anya, anya
    ebben a sivatagban,
    mért hagytál itt, ebben a sivatagban?

    Mért hagytál itt, hol minden oly kietlen,
    és mindent mégis oly kiváncsian
    szemlélgetek?
            Tudod, hogy hány kisértés,
    a semmi és üresség késdobáló
    hány és hány pokla leskel itt reám?

    Persze, a ruhák fodrát leeresztik,
    a kelme megfakúl, s a fű
    beteríti az utakat.

    Persze, persze, a feledés, az elmulás –
    de hol is hagytam abba? –
    mégis élek,
    mégis nehéz, anya, mégis nehéz.

  • Pilinszky János: Az ember itt

    Az ember itt kevés a szeretetre.
    Elég, ha hálás legbelűl
    ezért-azért; egyszóval mindenért.

    Valójában két szó, mit ismerek,
    bűn és imádság két szavát.
    Az egyik hozzámtartozik.
    A másik elhelyezhetetlen.

  • Pilinszky János: Én gyenge voltam

    Én gyenge voltam, kevés voltam,
    nekem egyedűl az maradt,
    hogy üdvödet szemmel kövessem.

  • Pilinszky János

    Intelem

    Ne a lélekzetvételt. A zihálást.
    Ne a nászasztalt. A lehulló
    maradékot, hideget, árnyakat.
    Ne a mozdulatot. A kapkodást.
    A kampó csöndjét, azt jegyezd.

    Arra figyelj, amire városod,
    az örök város máig is figyel:
    tornyaival, tetőivel,
    élő és halott polgáraival.

    Akkor talán még napjaidban
    hírül adhatod azt, miről
    hírt adnod itt egyedűl érdemes.

    Írnok,
    akkor talán nem jártál itt hiába.

  • Pilinszky János: Azt hiszem

    Azt hiszem, hogy szeretlek;
    lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
    De láthatod, az istenek,
    a por, meg az idő
    mégis oly súlyos buckákat emel
    közéd-közém,
    hogy olykor elfog a
    szeretet tériszonya és
    kicsinyes aggodalma.

    Ilyenkor ágyba bújva félek,
    mint a természet éjfél idején,
    hangtalanúl és jelzés nélkűl.

    Azután
    újra hiszem, hogy összetartozunk,
    hogy kezemet kezedbe tettem.

  • Pilinszky János: Négysoros

    Alvó szegek a jéghideg homokban.
    Plakátmagányban ázó éjjelek.
    Égve hagytad a folyosón a villanyt.
    Ma ontják véremet.