https://verskucko.com

Kategória: Romhányi József

  • Romhányi József: Tyúk vagy tojás?

    Rég gyötrődve kutatjuk,
    hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
    A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
    csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: Gólya-vendégség

    A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
    Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
    Sőt továbbment – még a kicsik is jöhetnek!
    De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek…

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: Okozatosan

    Elfutott a verés elől
    a gazda kutyája.
    Előle a rémült macska
    felkúszott a fára.

    Ettől persze felrebbent a
    faágról a veréb,
    s az egésznek a muslica
    itta meg a levét.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: Veszélyes mese

    Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat,
    míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat,
    a némán lapulva leskellő kobra
    ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.
    Így hát vedd alapul:
    A nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.

    Forrás: Romhányi József versei

  • Romhányi József: Sárkánymese

    Egy hétfejű sárkánykölyök csúnyán összeveszett.
    Rájuk szólt az anyja, de ők nem maradtak veszteg.
    Bár már egy sem emlékezett, hogy min kapott össze,
    Végül leharapta egymást, önmagát is közte.
    Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék:
    Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: A rozmár drámája

    Pszichodrámát írt a rozmár.
    Közege a sarki szőrmés osztály,
    témája a tömör
    fehérség-csömör.

    Hőse egy zord jegesmedve,
    ki bundáját befestette,
    hogy ezzel elérje,
    csak a bőre alatt maradjon fehérje.

    Hogy legyen a műnek valóságtalaja,
    színhely: a Szahara.
    Ne nevess korán!
    Holnap szerepelhet egy színház műsorán.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: Focimeccs

    Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén,
    egymás hátán-hegyén
    nyüzsög lenn a pályán.
    Mások mája táján taposnak,
    és ha elég laposnak
    lát a bíró minden egyest,
    megítél egy tizenegyest.
    S mert a szegény feje tizenegyest kirótt,
    a fele közönség átkozza a bírót!
    De senki sem csendes a nagy embertömbből,
    mert a másik fele harsány éljent bömböl.
    Ezalatt a meccsen néhány sípcsont reccsen,
    szerteszét vér freccsen. Fel sem veszi egy sem
    a fetrengő játékost. Fontosabb a játék most.
    A vad középcsatár átgázol a bekken.
    Úgy esik az össze, hogy csak meg se nyekken,
    azután a labdát megcélozza jól: goóóóóóól!!!!
    Egy alacsony néző, ki oda nem lát át,
    ordítva paskolja a szomszédja hátát:
    vegye le a kalapját, mert szétverem alapját,
    azt a kerek tököt! S feje felé bökött.
    Erre az: Ó! Te gaz! Engem sértegetni mersz-e?
    Persze! Mind a ketten szólnak egy-két havernek:
    Gyertek, fiúk segíteni, ha vernek!
    Jöttek is mind verekedni, úgyis kezdtek berekedni.
    Buzgón verekedtek, bíz nem voltak restek!
    S időnként a gyepre elnyűtt testek estek.
    De a két okozót rejti már a bozót.
    S merre egy rést leltek, gyorsan elszeleltek.
    A többit azután alig egy-két nappal,
    a derék rendőrség verte szét kardlappal.
    Le a kalappal!

    Forrás: Lélektől lélekig antológia

  • Romhányi József: A kentaur dilemmája

    Elővette fiát Kentaurné asszony,
    itt az ideje már, hogy pályát válasszon.
    Szólt a kamasz hibrid:
    – Rég rágódom ezen.
    Ha kissé éhezem,
    nagy Kutató lennék, Jeles Ember, Észlény,
    ha jól bezabálok, akkor meg tenyészmén.

    Forrás: Romhányi József verse

  • Romhányi József: Miért vihog a hiéna?

    Vicceket mondott vihogva néha
    potyaleshelyén hülyén a hiéna.
    Aztán epedve hűlt dögért,
    csak üldögélt,
    remélve, a jópofaság
    segít megtölteni hasát.
    Majd rákezdte újra, hogy a nagyvadak
    jutalmul valamit mégiscsak hagyjanak.
    Az epét, a belet oda is dobálták,
    Hogy fogja be végre a mocskos pofáját.
    Ez idő óta
    az idióta
    undok kis állat
    kiadja magát humoristának…

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: A harkály szerencséje

    Harkály kopácsolta a fa vastag kérgét,
    úgy találom-formán. Sikert nem remélt még.
    Bizony néha az is kevés,
    ha egy tucat lyukat bevés,
    mert mire az asztal terül,
    a lakoma elmenekül.

    De alig koppantott kettőt, avagy hármat,
    a szerencse hozta már az aranytálat:
    Egy tudatlan féreg ült a kéreg alatt,
    s kikiáltott: „Szabad!”

    Forrás: Szeretem a verseket (FB-csoport)