https://verskucko.com

Kategória: Romhányi József

  • Romhányi József: Szamármese

    Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt
    egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre.
    De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt
    Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri
    csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc,
    kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő
    dőre öreg.

    Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit,
    és csúfos csődörcsődöt mondott az örökké ődöngő-
    lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengős
    pörgeszőrű göndör csődöre.

    Szomszédságban élt a fösvény Szemere,
    annak volt egy nőstény szamara.
    A szamárnál szamarabb Szemere sem szerzett
    hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara
    számára, ezért sok szemérmes szamárkönny
    szemerkélt a szamárnál szamarabb Szemere szomorú
    szamara szemére.

    Ámde mit csinált egy szép napon az örökkön
    ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri
    csengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnál
    szamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyet
    szemerkélő szomorú szamara?
    Na mit csinált?

    Öszvért!

    Forrás: MEK – Szamárfül

  • Romhányi József: Nyúliskola

    Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
    iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
    A tanító ott középen az a nyúl,
    kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
    Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
    hallgatják is tátott szájjal.

    – Az egymást tapasztó
    táposztó
    levelek képezte káposzta
    letépett
    levelein belül tapasztalt betétet,
    mely a kopasztott káposzta törzse,
    úgy hívják, hogy torzsa.
    Ha most a torzsára
    sorjába
    visszatapasztjuk
    a letépett táposztó káposztaleveleket,
    a tapasztalt rendben,
    akkor szakasztott, helyesen
    fejesen
    szerkesztett káposztát képeztünk.
    Ez a lecke! Megértettük? –
    kérdezte a nyúltanár.

    Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
    – Akkor rögtön feleltetek! –
    Lapult a sok tapsifül,
    füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!

    – Nos, felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj két lábra, s vázold hát,
    mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
    – Jóllakok! – felelte elképesztő képzetten
    a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
    de a tanár megbuktatta.

    Forrás: MEK – Romhányi József válogatott versei

  • Romhányi József: Kecskére káposztát

    Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
    Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
    Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,
    Elmondom kecskéül!

    – Mekk!
    Egyelek meg,
    de remek
    kerek!
    Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
    Egyenes jellemek
    benneteket elkergetnek!
    Mekk!
    De szerfelett kellenek
    keblemnek
    e levelek.
    Egyet lenyelek!
    Nem! Rendesen legelek…
    Mekk!
    De eme repedezett fedeles levelek,
    melyeket emberek nem esznek meg,
    nekem teljesen megfelelnek,
    ezeket nyelem le.
    Belembe lemehetnek.
    Mekk!
    Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
    lettek fedelek.
    Ezek e melegben egyre epedeznek,
    meg-megrepedeznek.
    Nem tehetek egyebet,
    egy rend levelet lenyelek.
    Mekk!
    De erre eme bentebb szerkesztett levelek
    egyre feljebb keverednek,
    rendre fedelek lesznek,
    melyeket szemetesvederbe tesznek.
    Erre teremtettek benneteket?!
    Mekk!
    Elengedhetetlen meg kell ennem
    e fejben lelt leveleket.
    Le veletek!
    Nyekk!
    Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,
    de megmentettelek!
    Mekk!

    Forrás: MEK – Romhányi József válogatott versei

  • Romhányi József: Parainesis, melyet egy légy intéz leendő fiához

    – Már egy hete
    vagy te pete!
    Legyen már belőled légy!
    Legyen,
    mint minden legyen,
    rajtad is hat láb
    legalább.
    Szárnyaid is legyenek,
    a fene egye meg!
    – Mert ha légy vagy, légy
    légy!
    – mondta vagy száz légyöltő
    előtt a költő.
    Beszédében tartott egy kis szünetet,
    mert a kis légy éppen akkor született.
    Aztán befejezte atyai intelmét:
    – Kerüld el azt mindenképp,
    ami ragacsosan tapad.
    Menj! A mai naptól magad
    szerezd meg az eledeled.
    Legyek ura legyen veled!
    A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,
    de oly lámpalázat
    érzett még a legelső faláskor,
    mit egy színész is csak nehezen palástol.
    Bele is sült rögtön – mákoskalácsba.
    Nem hallgatott az atyai tanácsra.

    Forrás: MEK – Romhányi József válogatott versei

  • Romhányi József: Ebigrammák

    Ebigramma

    Ebihalból nem lesz más, csak béka,
    még ha
    bálnává válni volna is szándéka.

    Tavaszi madárdal

    Tavaszt zengenek a madárkák.
    Soha kedvesebb dalárdát!
    Ám az egyik némán kushad.
    Csak nem készül kritikusnak…

    Bálnabál

    Az óriás bálna
    maskarában ment el az álarcos bálba.
    Ám nem kapott táncost az oktondi állat,
    hiába öltözött szardíniának.

    A pesszimista keszeg

    A lüke sügér egy kérdést feszeget:
    miért pesszimisták az apró keszegek?
    Végre választ adott rá a megkérdezett:
    – Amíg be nem kaphat egy harcsát a keszeg,
    borúlátó leszek.

    Tyúk vagy tojás?

    Rég gyötrődve kutatjuk,
    hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.
    A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,
    csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?

    Veszélyes mese

    Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat,
    míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat,
    a némán lapulva leskellő kobra
    ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.
    Így hát vedd alapul:
    a nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.

    Állati jogok

    Törvényről és jogról vijjogott a héja,
    és ettől égnek állt a jérce taréja.
    Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok.
    Ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.

    Méhek

    Szorgalmukról döngicsélnek.
    Mézesmázos öndicséret.

    Gólya-vendégség

    A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
    Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
    Sőt továbbment – még a kicsik is jöhetnek!
    De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek…

    Okozatosan

    Elfutott a verés elől
    a gazda kutyája.
    Előle a rémült macska
    felkúszott a fára.
    Ettől persze felrebbent a
    faágról a veréb,
    s az egésznek a muslica
    itta meg a levét.

    Románc

    Zománclavórt sodort partra az áradat.
    Bús románcot látott, ki később ráakadt.
    Lágy domborulatán kamasznyi teknős ült,
    és ragyogott szegény. Azt hitte, megnősült.

    Sületlen tréfa

    Az orrszarvú vastag
    pótszarvat növesztett,
    s úgy vélte, tőle már a bölény
    is reszket.
    Megduplázta erre szarvait
    a bölény,
    hogy ne nyomassza az
    ellenséges fölény.
    Most várná a poént,
    ki ébren fülel.
    Reméljük, nem sül el…

    Forrás: MEK