Egy szürke kis veréb boldogságban úszott,
mikor meghallotta, ma jobb, mint egy túzok.
Az állatok, mint a veréb,
erre-arra felfülelnek,
s ha az egész nem felel meg,
kicsipkedik az igazság nekik tetsző felét.
Forrás: MEK – Szamárfül
Kategória: Romhányi József
-
Romhányi József: Verebesdi
-
Romhányi József: A papagáj szónoklata
Egy ritka bátor
papagáj kitört a rácsos kalitkából.
Kint magához intett
néhány cinkét, pintyet,
hogy mint szabad szellem,
szónoklatot tartson a rabtartók ellen.És mert gyakorlott lett régen a beszédben,
el is kezdte szépen,
a Nagy Igazságot rikoltva szét:
– Gyurrrika Széép!Forrás: MEK – Szamárfül
-
Romhányi József: Irkafirka egy birkáról
Egy kényelmes birka unta,
hogy nyomja az irhabunda.
Úgy gondolta, hogy csak nyerhet,
ha nem visel többé terhet.Éppen arra szállt pár moly, hát
felkínálta loncsos bolyhát.
– Gyertek, ti sok mafla, mind!
Ez nem látott naftalint!Szólt a molyné: – Gyerünk, apjuk!
Zabálhatunk tiszta gyapjút!
És mi történt a lustával?
Tanulság lett, galuskával…Forrás: MEK – Szamárfül
-
Romhányi József: Egy szú végrendelete
Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe,
az asztalos is szöget ütött a fejébe.Néha percekig már percegni sem tudott,
végül hát megírta a testamentumot:– A hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.– Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
mert a nehéz könyvet szétnyűvik a nyüvet.– Lányom, aki szégyent szégyennel tetézett,
s lezabipetézett,
kint éljen eztán
a szemétládában, kegyelemdeszkán!– Végül az anyósom. Megérdemli nagyon:
rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.Forrás: MEK – Szamárfül
-
Romhányi József: Kanszonett
Oh, mint imádlak, bájpofájú süldő;
te konda dísze, sertésól csodája!
Hogy vonz e gonddal mocskolt szép tokácska
s e sárfüggőkkel ékesített fültő.Még vályút álmodsz, henteregve koszban.
Nem sejted tán, hisz kis disznó vagy most még,
hogy más is van e földön, mint moslék,
hogy súghatsz-búghatsz nászkanoddal hosszan.Hússzék elé míg nem szólít a böllér,
míg végröfögésem az égre fel nem hangzik,
egy hízlaldáért el nem válnék tőled.De jaj, te engem százszor is megölnél,
ha ülnél orvul mesterséges lagzit,
igent rebegve álnok fecskendőnek.Forrás: MEK – Szamárfül
-
Romhányi József: Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány holdnál
– Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,
céltábláját az emberek gúnyának.
Engem senki sem cirógat, becézget,
mert bőröm egy kicsikét recézett.
Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
Nekik jár elismerés, hódolat.Hányszor kértem a bennfentes rókától,
hogy legyen az én ügyemben prókátor.
Könyörögtem: Szólj a szűcsnek, bátyuska,
protezsálj be prémesállat státusba,
vagy vegyen be legalábbis bélésnek.
De hiába! Nem enged e kérésnek,
értékemért agyon sose csapnának,
nem kellek én se muffnak, se sapkának…Így keserdett sündörögve, bujkálva,
míg egy fakír nem került az útjába.
Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
– Jössz a szögeságyamra, te kispárna!Forrás: MEK – Szamárfül
-
Romhányi József: Hal-dal
Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,
hátha e kis kaland finom vacsorát hoz.
Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket,
mely a parton ülő horgászban ért véget.– Bekapom! Ez finom falat! –
mondta volna a víz alatt
a ponty, hogyha
a pongyola
természet nem teszi némává a halat.– Csak kapd! – bíztatta volna menten
a közismerten
rosszmájú csuka.
– Csak a
végén meg ne bánd,
mert a horgász vele ránt!– És ha kiránt?
Kis hal iránt
irgalmas a rendes pecás,
s még nem vagyok negyven dekás.– Sületlenség! – szólt a márna.
– Ki lenyelné, pórul járna,
mert aki bekapja az ellenség horgát,
annak bizony elvágják a torkát.– Ugyan menj a víz alá! – förmedt rá a ponty –,
ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!
Be is kapta a csalétket sebtiben,
aztán kisült az igazság. Tepsiben.Forrás: MEK – Szamárfül
-
Romhányi József: Disznó-vers
Kesergett a koca szopósai mellett,
miután harmadszor egy tucatot ellett.
– Na, megmondom a kanásznak,
nálam többé nem lesz násznagy!
A malackodásból elegem van.
Énnekem többé nem kell a kan!Búsat sóhajtott kimiskárolt emse:
– Nekem se!Forrás: MEK – Szamárfül
-
Romhányi József: Borz
Büszke borzanya összetoborzott
néhány csellengő borzot,
hogy szívének féltett kincsét,
hat kicsinyét megtekintsék.– Nézzétek! Ez itt a mennyország! –
mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.Ám a bámészkodók formátlannak, torznak
találták a sok torzonborz borzat.Szólt az egyik értelmesforma,
kinek kedélyét e látvány felborzolta:– Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,
ez az alom meleg kis családi fészek.
Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:
… egyszerűen borz-alom. -
Romhányi József: Kukac-sors
Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
mért él a föld alatta rút esőkukac.
Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
mért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat,
hogy terem az emberszívben undor és utálat.
Végül megsúgta egy csendes esti órán
a svábbogár, azaz németajkú csótány:– Hör mal zu! Én tudok esztet! Nekem van lakás
srévizavi a ház mellett, bei dem szemétrakás.
Én látok, ha spacírozni pemászok a házba:
tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva.
Hogyha téged nézlek, so én magamnak is restellem.
Nem szégyellsz te magad, du Schwein, így anyatojt mesztelen?!
Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
Muszáj neked strimfli húzni, egy ink meg egy katya!– Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt meg nem érem! –
szólt a kukac, s föld alá vitte a szemérem.Forrás: MEK – Szamárfül
