Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben…
Forrás: Lélektől lélekig
Boldog a levegő, e híg kő,
mikor elvegyül
az élő ember-lehelettel,
boldog a csönd,
ha meghalhat az emberi daltól,
boldog, boldog a víz sodra,
amint az emberi szívdobogás
elevensége telíti,
és boldog a szín, évszakonként
változva az emberi arcon,
ó, boldog a sok dajkáló elem,
csak ember kivánna
önmagának örülni
és boldogtalan.
Forrás: Lélektől lélekig
Megládd, megint futunk a berken át,
feledve tél jegét.
A záros kert-ajtón s a kerten át,
ha felszikkadt a rét.
Most hűs estére hűsebb éjszakát
borít fehér sötét.
De majd megint futunk a berken át
s fogjuk köröskörűl az almafát,
feledve tél jegét,
ha felszikkadt a rét.
Forrás: Lélektől lélekig
Lendült, szökött az első mozdulat:
karjának izmát érzé már a sánta,
mely szinte végtelenbe szétszaladt
s a gyors bolygók terét magába zárta.
A második: görcsös volt. Elgyötörte
egy pontra szegzett szívós indulat,
mely álmodott fenn-fénylő pajzsokat
és rejtett kincsek századát a földbe.
Pinty-csőrnél gyengébb volt a harmadik,
csöpp rezdülés a két nagy társ tövében,
fürödve az erő fölöslegében.
Onnan való, ahol békénk lakik,
hol tág kút tátong mindennek szívében,
s a tett boldog, ha benne alhatik.
Forrás: Lélektől lélekig
“Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyil, a kimondott szó és az elmúlt nap.”
“Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben.”
“Ha bármit kidobsz, éppen akkor lesz rá szükséged, amikor már végképp nem tudod visszaszerezni.”
“A szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között: hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte lévőre.”
Forrás: Lélektől lélekig
Mi fáj?
Mi volt
és elszökött,
emléke leng
a táj fölött.
A vándor-út,
a zsák,
a bot,
meg nem becsültem
s elhagyott.
Forrás: Index fórum: Kedvesch versek
A kereszt felső
ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat:
“itt van a te utad”
a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
“vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad”
a keresztnek alsó
ága földre mutat:
“vesződj: itt áss kutat,
lásd benne arcodat.”
Forrás: Index fórum: Kedvesch versek
Gonoszok uralkodnak rajtam
de majd szabad leszek
Istennek örvendezek
mint a gyerekek
Forrás: Kedvesch versek
Olvass verseket oly nyelveken is,
amelyeket nem értesz.
Ne sokat, mindig csak néhány sort,
de többször egymásután.
Jelentésükkel ne törődj,
de lehetőleg ismerd az eredeti
kiejtésmódjukat, hangzásukat.
Így megismered a nyelvek zenéjét,
s az alkotó-lelkek belső zenéjét.
S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved
szövegeit is olvasni tudod
a tartalomtól függetlenül is;
a vers belső, igazi szépségét,
testtelen táncát
csak így élheted át.
Forrás: Szeretem a verseket
egynemű vagyok a széllel,
folyó sodrával,
esőcsepp hullásával,
madár röptével,
fapadlón járó facipős ember lába zajával.
Levegő-e a szél?
Víz-e a folyás és a csöppenés?
A röpülés madár-e
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
Megszűnik a szél,
a levegő nem szűnik meg,
de szél nélkül halott.
Elhullt a madár,
a teste új mezbe öltözött,
száz új alakba szétívódott –
de a röpte nem maradt meg
és el se veszett.
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek,
nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.
Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy.
Forrás: Lélektől lélekig
