https://verskucko.com

Kategória: Versek

  • Ignotus: Erdőben

    Nincs: vége és többé soha –
    Mint sziklakőre a moha:
    Szívedre, bár kövitsd és hűtsék,
    Halkan kiül a gyönyörűség.

    Megyünk és mögöttünk marad
    A biztos és a nem szabad –
    Sírj és nevess és jer velem,
    Ó hajléktalan szerelem!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fecske Csaba: A nagymamánál

    A nagymamánál jó,
    csak ott jó igazán.
    A nagymamának sok keze van,
    tesz-vesz szaporán.

    Egyik kezével főz,
    a másikkal mosogat,
    a harmadikkal fejemen
    egy dudort borogat,
    a sokadik kezével
    kinyitja a tehénen a csapot,
    s a tehénből máris
    friss, meleg tej csobog.

    A nagymamánál jó,
    mert ott van nagyapa,
    aki a mezőről tücsökszavú
    estét hoz haza.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Párbeszéd

    A műveletlen Afrikában,
    Hol sivatag van és vadon,
    E jubiláris alkalomból
    Eszmét cserél két vén majom.

    – „Mester, ma ünnepelni illik,
    Darwin barátunk napja van.
    Ő mondta ki, hogy minden ember
    Olyan majom, akár magam!”

    – „Na hallja, elvtárs, hogyha önnek
    Ez hízeleg, úgy mondhatom,
    Hogy szerfölött tévedni tetszik,
    Sőt, ami több, ön nagy majom!”

    Forrás: Lélektől lélekig

    J

  •  Parancs János: Ötven felé

                   Ötven felé kivetjük önmagunkból
                   mindazt, ami cifra s szedett-vedett lom,
                   s oly komor, fönséges lesz a lelkünk,
                   olyan hideg és kongó, mint a templom.

                                  Kosztolányi Dezső: Ötven felé

    Akárhogyan kanyarog az út
    lehet emelkedő lehet völgymenet
    a végső megaláztatáson kívül
    sok meglepetést
    számunkra már nem tartogat
    Mégis mindenki másként fogadja
    az ismerős maskarákat
    a kísértő démonokat az unt helyzeteket
    Más-más rögeszmét követve gázolunk előre
    folyvást fogyatkozva meg-megtizedelve
    s újabb tizedelések felé közeledve
    Védjük és óvjuk ami még menthető
    ami ideig-óráig még becsülhető
    egy-egy önzetlen jótanácsot
    kéretlenül kapott emberi gesztust
    A hamis prófétákat alantas céljaikról
    előbb-utóbb mi már biztosan fölismerjük
    hiába varázsolnak a semmiből
    egyszarvút galambot és bárányt
    kavargó színes káprázatokat
    Akik a világi hatalomra törnek
    gyorsan lelepleződnek
    Akik önös érdekeikért föláldozzák
    a többiek életét és sorsát
    a vesztükbe rohannak
    Ilyesféle bölcs szavakra futja csak erőnkből
    pedig tudván tudjuk
    az ember irányítható és gyarló
    s az élete mint szélben a mécsláng
    kioltható egyetlen fuvintásra
    És mégis csodákra képes
    ha önmagán túláradva egyszer
    teremtő képzeletére bízza magát
    ha elfogadja és vállalja a szabadságát
    A lét esélyét a gazdátlan reményt
    táplálni és megőrizni kevés a szó
    s most már a mi feladatunk volna
    botcsinálta fogadatlan prókátoroké
    imbolygó és botladozó pasasoké
    Ám nem tudom lesz-e elég erőnk s hitünk
    türelmünk ügyességünk és ravaszságunk
    hogy az előttünk járók példáját követve
    átmentsük a hétköznapok sivatagos tájain
    a gyanúsítgatások és a vádak poklain
    a hiúságunk szakadékos vak homályán
    Vajon képesek leszünk-e a lemondásra
    elhányni és hátrahagyni érte minden egyebet
    az életünk árán is védelmezni amíg lehet
    hogy sértetlenül világoljon akkor is
    mikor már nem leszünk

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Guillaume Apollinaire: Madár dalol

    Madár dalol itt valahol

    Én azt hiszem hogy a te lelked

    Virraszt közöttünk ránk hajol

    S tépett bakáknak énekelget

    Hallgasd csak oly szelíden búg

    Nem is tudom hogy melyik ágon

    Teli dalával minden út

    Bármerre járok e világon

    S mit is mondhatnék lélek ez

    De dallá lett s dalol a fáról

    S a szívből égi rózsa lesz

    Mit is mondhatnék e madárról

    Bakáknak ő a szerelem

    Az én szerelmem mint a rózsa

    Oly szép leány és csak nekem

    Dalol a kék madár ma róla

    Ó kék madár oly kék vagy mint

    Égi szerelmem szíve bájos

    Gyöngy éneked kezdd el megint

    A távol kattogó halálos

    Gépfegyvereknek is ne félj

    Talán csak csillag hull sziszegve

    Az éjre nap jő napra éj

    Kék szerelem hajlik szívemre

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szép Ernő: Ne hidd

    Ne hidd, ne hidd, ami igaz,
    Ami kegyetlen, ami gaz,
    Mi ocsmány és alávaló
    Ne hidd, ne hidd, ami való.Hazugság, amit a lap ír,
    Félrebeszél az a papír,
    Meredt szemekkel aki sug
    Az mind gyalázatos hazug.Ugratnak, játszanak veled;
    Nem lehet az, hogy képzeled!
    Nem hihetett, ha van hited,
    Gazember vagy, ha elhiszed.Ne hidd el, ne hidd el, mi gaz,
    Ordítsd az égre: nem igaz!
    Szeme közé kacagj neki,
    Ki a borzasztót hirdeti.Hátrálj, zárkózz el, menekülj,
    Vigyázz, ne süllyedj, el ne züllj,
    Vigyázz, a szenny meg ne egyen,
    Ne rothadj itt elevenen.Hallod, ne hidd, mi rút, mi vad,
    Mi undort és gyötrelmet ad,
    A fényképed, meg a tavasz,
    S az Igazság, az igaz.Csak ami szép, jó, mindig az,
    Mit álmodtál, az igaz,
    Mi nem divat, mi nem haló,
    Az, ami örökkévaló.Csak a kedvesség, az öröm,
    A pardon, meg a köszönöm,
    A gyöngédség, a figyelem,
    Csak az igaz idelenn.Csak a segítség, a vigasz,
    A barátság, az igaz.
    Csak az a gyémánt-szeretet,
    Mi a szívekre veretett.Beléd döfték a kést: nem hidd,
    Kiszaggathatják beleid,
    Míg lélegzel s eszmél agyad,
    A bűnt tagadd, tagadd, tagadd.Megmarkolom két válladat,
    Szemembe nézz, ne hadd magad,
    Tiszta maradj, maradj szabad,
    Ne bukj el, meg ne add magad.Légy tiszta, hős légy, légy erős,
    Holtrészeg légy, légy eszelős,
    A Földre felhőkből tekints.
    Te légy az isten, hogyha nincs.

  • Kiss Kálmán: Szonett ballagóknak

    Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep,
    a szó, a könny, a mosoly s a virág.
    Körétek gyűlik szinte a világ,
    s mi néktek adjuk búcsúzó szívünket.

    Az életet, mely jutalmaz és büntet,
    s melyben az ember örökké diák,
    most jelképezi zöld májusi ág,
    s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet.

    Szép lassúsággal, búsan szól az ének,
    föl-fölrepülne, leszáll, tétováz,
    a sok kopott pad integet felétek,

    tán könny is csordul, nem tudni okát.
    Elsápadva a messzeségbe néztek,
    s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább!

    Forrás: ballagas.info.hu

  • Donászi Magda: Búcsú

    Búcsúzzunk jókedvvel!
    Búcsúzzunk vidáman!
    Egyszer találkozunk
    Majd az iskolában.

    Addig arra kérem
    Az új nagycsoportot:
    Mackóra, babára
    Viseljenek gondot.

    Vízipálmánk szomjas,
    Nagyon sokat iszik.
    A kaktusz keveset,
    Kövirózsánk kicsit.

    Vigyázzatok könyvre,
    Kisszékre, kiságyra!
    Kedves új nagycsoport!
    A viszontlátásra!

    Forrás: ballagas.info.hu

  • Szuhanics Albert: A tanítás utolsó napján

    Mi elmegyünk, a tanításnak vége,
    vakációnk már több nem lesz nekünk.
    Elhagyjuk az iskolánk kapuját,
    így fut majdan tovább a mi életünk.

    Tovarobog, mint gyorsvonat az éjben,
    mi csak sejtjük, milyen kinn a táj.
    Megszerzett tudásunk poggyászként cipeljük,
    nagy szükségünk lesz rá, mert haladni muszáj.

    Mi búcsúzunk –, osztályunk küszöbét
    nem lépjük át soha már talán.
    És nem fogunk többé együtt lenni,
    mint ifjú diákok, sok fiú s leány.

    Emlékeink is halványodnak majdan,
    mint ahogyan ablakra pára száll.
    Az iskolánk kapuján kilépve,
    megmarad mibennünk egy örök hiány.

    A búcsú mindig veszteséget érzet,
    elhagyjuk egymást, mint vonat állomást.
    Gyertek tehát, vígadjunk utoljára,
    igyunk meg hát egy végső áldomást!

    Poharaink emeljük jövőnkre,
    és hogy ne feledjük egymást el soha!
    Csillag, mely mutatja utunkat az éjben,
    olyan lesz számunkra ez az iskola!

    Forrás: ballagas.info.hu

  • Szuhanics Albert: Ballagni könnyekkel…

    Kezünkben virágok, szemünkben könnyek,
    nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb.
    Ásít a tanterem, üresen áll majd,
    de most még hallgat egy bús ballagás-dalt.

    Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon,
    míg láncban lépkedünk, az ének szálljon!
    Kedves tanáraink, búcsúzunk végleg,
    tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet!

    Kicsinyke tarisznyánk jelképes emlék,
    benne a pogácsa, érkeztünk nem rég…
    máris tovább megyünk, sodor a sorsunk,
    örökké szép emlék az, hogy itt voltunk.

    Búcsúzunk tőletek, kedves tanárok,
    míg tart az életünk, emlékszünk rátok.
    A szívünk itt hagyjuk, lelkünkben vagytok,
    hálából nagy csokor virágot kaptok!

    Tanterem, folyosó… ballagunk végig,
    szomorú énekünk felszáll az égig.
    Sok élmény, barátság köt össze minket,
    ápoljuk gyönyörű emlékeinket!

    Szeretett iskolánk, elmegyünk innen,
    amit itt tanultunk, kincs lesz majd minden.
    Megyünk a jövőbe, az ajtó tárva,
    csak szívünk szomorú s bús lelkünk árva.

    Búcsúzunk, elmegyünk, e méla ünnep
    megőrzi majd tisztán ifjú szívünket…
    Lejárt a mi időnk, ejtünk sok könnyet,
    ballagni, így fénylő szemekkel könnyebb.

    Forrás: ballagas.info.hu