https://verskucko.com

Kategória: Versek,

  • Hervay Gizella: Végrendelet (II)

    Az ének ugyanaz.
    Arcom, a földrepedéses
    a tiéd.
    Viseld tovább!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hervay Gizella: Védtelenül

    Te tudod, hogy csak a sorsom embertelen,
    mégis borzongva elhagysz.
    Nézem a táguló homályt a szemeden.
    Kegyetlen vagy, hiszen csak a sorsom embertelen.
    Kegyetlen vagyok, hogy is kérhetem,
    hogy osztozz szétzilált életemen!
    Embertelen sorsába zártan
    megmaradhat-e embernek az ember?
    Feláldozzam a mosolyodat?
    Üsselek pofon szerelemmel?
    Akár a meztelen gondolat,
    olyan védtelen a vágy.
    Az ember úgy sóvárog a tisztaságra,
    hogy bemocskolja magát.
    S a jóság olyan láthatatlan,
    mint a virágba felszivárgó halál.
    Tenyerem fáj, ha egy fa kérgét megsimítom.
    Fáj-e a fának a simogatás?
    Fáj-e neked a simogatás?
    Akár a meztelen gondolat,
    olyan védtelen a vágy.
    S a tisztaság olyan láthatatlan,
    mint a virágba felszívódó halál.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hervay Gizella: Utolsó levél Szilágyi Domokosnak (II)

    elárvult utolsó poharad üveged
    leltárba veszik csigolyádat
    késpengeélű mosolyodon
    bakanccsal járnak körömcipőben
    magukra húzzák ingedet
    meglékelik a koponyádat
    kifosztják koporsó-szavaid
    ítéletedben dáridóznak
    halálod kilóra mérik
    lázadásod lábnyomában
    magántócsával beérik

    szabadság elárult szegénylegénye
    halálodban is hontalan
    el ne költözz a temetőből
    kilakoltatnak koponyádból
    selyemnyakkendős döglegyek

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hervay Gizella: Utolsó levél Szilágyi Domokosnak (I)

    már fél tíz van és senki se jön
    otthonról csak én megyek
    de nélküled nem mehetek

    írógépemen tulipán
    és olyan egyedül vagyok
    mint látók között a vakok

    emlékszel mikor Páll Laji
    csak mondta mondta a verseket
    faltól falig és elesett

    mikor a versekből kifogyott?
    kihűlt a krumplipaprikás
    és este lett és börtön a ház

    a ház? a bolt: a kegyszerüzlet
    csak loptuk a villanyáramot
    az államtól mert nem adott

    csak alhatatlan éjszakát
    de lefeküdtünk mégis a földre
    a villamosok mennydörögve

    dühöngtek arrébb hat méterrel
    és hat éve nem festett Páll Laji
    nem tudtunk mit mondani

    eladtunk kétméternyi könyvet
    vettünk festéket ecsetet
    és Laji négykézláb esett

    úgy festett egyszerre minden képet
    ahogy most rád gondolok
    faltól falig mert rab vagyok

    de dolgozom – ezt akarod?
    ha kimoshatnám az ingedet
    jaj úgy félek ha integet

    a rendőr ha zebra mellé lépek
    mindentől félek egyedül
    és bántottalak – elkerül

    árnyékod is – nem néz vissza
    varrnék neked végtelen
    délutánokat éjeket

    elmennénk együtt Diósadra
    néznénk hogy a kékiringó
    szára mint a messze ringó

    csillagokban a vérerek
    és homlokodon most is lüktet
    a pici ér a föld alatt tüntet

    mert minden itt van ami volt
    már fél tíz van és nem lehet
    hogy nem halhattam meg veled!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hervay Gizella: A tanú vallomása

    uraim a vétkes én vagyok
    én éltem úgy mint a vádlott
    minden gondolatát ismerem
    magamnak vallom uraim
    ítéljenek párban el
    tiszta tudattal vállalom
    az őrült vádat

    uraim az őrültek önök

    tízparancsolat fönn
    tízparancsolat lenn

    tízes fönn
    tízes lenn

    kereszt fönn
    kereszt lenn
    keresztet átfúró szeg fönn
    keresztet átfúró szög lenn
    nyitott könyv fönn
    nyitott könyv lenn
    ablakrács fönn
    ablakrács lenn

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Hervay Gizella: A gondolat útja

    Anyám, gyilkosok és elmebetegek
    közé szültél védtelen csecsemőnek!
    Hazám háború volt, apám katonaszökevény.
    Megindultam a háború vonatain,
    ütközőkön, vagonok tetején,
    befogadott az éhezők közössége, kenyeret adott.
    így szöktem vissza anyámhoz
    a történelem határain át.

    A gondolat útja így alakult agyamban.
    Minden új gondolatom végigjárja
    az eszmélés útját az emlékezés vonatain,
    ütközőkön, vagonok tetején,
    s a befogadó közösség kenyerét követeli,
    hogy szülőföldre találhasson végre
    a történelem határain át.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Parti Nagy Lajos: Halk, talmi vers az irodalom házához

    Ne csak papír, de légy, te ház, a Ház,
    hol majd a szellem megteáz,
    és megkávéz. S a test is.
    Ott éri majd nap is, napest is,
    hol súlyosul és sűrül alkonyatkor
    a Károlyi-kert fáin a konyakpor,
    s úgy hull reá estére kelve
    a mélabú, mint nők testére kelme.
    S ha jő az éj, e jobbadán dekoltált
    kommersz sötét, rendel egy könnyű sajttált,
    ringatja szőke, keserű sörét,
    míg fönt a lámpák barna réz
    nyelén szikráz a méz.
    Ne kábéház, ne virtuália
    s ne csak papír légy, légy, te Ház,
    hol élő és holt szimbióz’ időz,
    piros, fehér, zöld, híg és mélylila
    füstöl, szépelg és kosztol,
    aranylik, ottlik, és babitslik,
    a versek jól tömött staniclik,
    nagy dunnazsák a próz’,
    s tán mégse minden anything, ha goes.
    Ki ott belép, úgy fogjad, mint a lép,
    ha már papír, hát légypapír, te Ház,
    mit jószándékok zümmögése ráz,
    hogy végre mégis elrepülni kész,
    nem egyfelől de kissé egyfelébb,
    röpülj te kő, te könnyű és nehéz,
    s ne csak papírröpülj, te Ház!

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Wass Albert: Darvak

    … Fent ék alakban vonulnak a darvak…
    Nem is tudom miért fáj úgy nekem
    ez az éles, tragikus ék alak…
    Érzem talán: ez lesz a végzetem.

    Ha egyszer ősz lesz,
    és értem küldenek a csillagok,
    mint Lohengrinért: csoda-táltoson,
    amikor meghalok:
    daruvá változom.

    És jönnek majd a többi darvak,
    körüllebegnek, szárnyra kapnak,
    s amíg lent elsirat az ének,
    a végtelenbe elkísérnek.

    Valaki akkor feltekint az égre,
    nem tudja mért, de könny szökik szemébe:

    … fent ék alakba vonulnak a darvak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Erdélyi Gábor: Éjjel

    Csak aludj
    Én itt vagyok Veled!
    őrzöm álmod, megfogom kezed
    míg Te megszövöd sorsomat.

    Nyugodt vagy…
    csak a takaró ölel át
    befonva tested vonalát
    lélegzeted könnyű fuvallat a gyenge fényben –

    Már nem félek.
    Kimondhatatlan szavakkal kereslek
    reggelente smaragd tükörbe nézek
    (mikor kinyitod szemed!)

    Tökéletes vagy!
    Mint régen látott tiszta álmaim
    rádfeszülnek forró vágyaim
    szivárvány tündérei.

    Még nem fekszem melléd…
    nézlek megnyugodva.
    Vágyakozom a tiszta mozdulatra
    – alszol és átölel kezed! –

    Csak aludj!
    Én itt vagyok Veled….
    félem álmaid és keresem kezed
    csak szeretlek Gyönyörűm.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • T. Fiser Ildikó: Egy hely

    egy hely, hol összeér a föld az ég
    egy hely, hol mindig béke van
    egy hely, hol másképp lát a lélek
    s hol minden jónak helye van

    egy hely, hol táguló világ a szív
    egy hely, hol megértésre lelsz
    egy hely, hol talán nevetve sírsz
    s hol alkotásoddal mindig ölelsz

    Forrás: Lélektől lélekig