Kategória: Versek,

  • Finta Éva: Őrizetlenül

    (Nagy László emlékére)

    Küszöbre vert hitünk fölé
    ki emel megvigyázni sátrat?
    A csontokig lemart szavak
    szomorúsága kinek lázad?

    A szemtelen túlélni-hős
    mit ment magával át vacogva?
    S ki lesz erős, hogy ezt az űrt
    magába tömje és kimondja?

    Ki hordja Istenig vitézül
    a megvigyázott tisztaságot?
    S mit ért belőle majd az Isten
    ha túlerőben lesz a látnok?

    Az árvaságba semmisült
    költők szívén ki önt harangot?
    S ki vár a barbárság kövén
    hogy megszólíthassák a hangok?

    Ki vetkezik még hóesésben
    csupasz szavakra, szerelemre?
    S ki forgolódik éberen
    a rettenet nevét keresve?

    Ki gyújtaná magát zokogva
    egy csipkebokor-jelenéshez?
    A tántorgó homok között
    ki mondana egy szentbeszédet?

    Ki ácsorogna kert alatt
    hátát tartva a zümmögésnek,
    mikor már mások alszanak,
    s szívükben is tömény sötét lett…

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek

  • Káli László: (ha)

    Ha lennék az, aki nem lehetek…
    És ha lennél az, aki nem lehetsz…
    Ha tenném azt, amit nem tehetek,
    és ha tennéd azt, amit nem tehetsz…
    Ha lennék az, akivé Veled lehetnék,
    és tenném azt, amit Érted tehetnék…
    Akkor is az lennél, aki nélkülem lettél,
    és én az lennék, akivé magadért tettél?

    Forrás: Index fórum – Kedvesch versek

  • Matthew Arnold: To the Magyar

    Not Spain, that once with proud imperial hand
    Held realms beyond the sea and ruled the main;
    Not England, rich with merchandise and gain;
    Not France, whose fever shakes the troubled land;
    Not Germany, whose noisy words are vain;
    Not America, whose restless powers expand—
    None yet can give the hero that the hour demands.

    Magyar! save them who groan beneath the chain;
    Break the vast heaps of fetters where they lie;
    Be thou the quickening dew of liberty!
    On land be thou what Greece once was on sea,
    Who on Salamis’ rocks would never fly;
    Be thou the unconquered Armada of the free.

    Forrás: Matthew Arnold verse


    Matthew Arnold: A magyar nemzethez

    (Kosztolányi Dezső fordítása)

    Nem Spanyolország, mely fénylett a multba,
    Sem Anglia, a hős, mely rengeteg
    Árút tetéz partján, s dús, rettegett,
    Sem Franciaország, mely elborulva
    Tébolyda-zajjal víja az Eget,
    Sem Amerika, a sivár, a durva,
    Sem Németország, mely csak szókba fúl ma –
    Hőst egy sem ád, akit hír emleget.

    Magyar! Te mentsd meg őket, kik hörögnek,
    Hulljon le lánc és béklyó-garmada,
    Légy a világ élesztő harmata!
    Szárazföldön légy mása a görögnek,
    Ki Szalamisz szikláin nem törött meg,
    Te légy, te a legyőzhetetlen Armada.

    Forrás: Kosztolányi Dezső fordítása

    Matthew Arnold, Kosztolányi Dezső, angol költészet, fordítás, szabadságharc

    Kattints a címre a teljes vershez!


    Matthew Arnold: A magyar nemzethez

    (Szabó Lőrinc fordítása)

    Sem a hosszú spanyol haláltusa;
    sem Anglia (csak a hajói még
    s pénz érdekli világkalmár-eszét);
    sem az őrültekháza Francia-
    ország, melynek eget sért zsivaja;
    sem Amerika, az útszéliség;
    sem a szószátyár germán hülyeség
    nem ígér többé hőstettet soha.

    Magyar! Mentsd meg a világot! Tebenned
    gyúl a rege: lánctörők szent dacát
    látva éledjen szellem és világ!
    Újítsd, szárazföldön, a grácia Tettet,
    mely Szalamiszból templomot teremtett
    s nyílt tengerre űzte az Armadát!

    Forrás: Szabó Lőrinc fordítása

    Matthew Arnold, Szabó Lőrinc, angol költészet, fordítás, szabadság

    Kattints a címre a teljes vershez!

  • Romhányi József: Okozatosan

    Elfutott a verés elől
    a gazda kutyája.
    Előle a rémült macska
    felkúszott a fára.

    Ettől persze felrebbent a
    faágról a veréb,
    s az egésznek a muslica
    itta meg a levét.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • .kaktusz: Tudod arra gondoltam

    Tudod arra gondoltam,
    hogy
    mindent meg lehet szokni,
    az idővel
    minden természetessé lesz.

    Meg lehet szokni
    a szépséget,
    a gazdagságot,
    a sikert,
    a tudást,
    a tavaszt,
    azt is meg lehet szokni,
    ha hosszasan itt időzik.

    Csak az első pillanat,
    az, ami sokkoló,
    utána
    az lesz a természetes,
    és az örömet,
    a legnagyobbat is
    felváltja a hiány.

    Mindennél van több,
    mindennél van jobb,
    amit hiányolni lehet,
    amiért semmi nem teljes.

    A legmagasabb fánál is
    van magasabb.

    De ha valakinek
    saját csillaga van,
    azt nem lehet megszokni,
    Őrá mindig várni kell,
    mindig készülni arra,
    hogy az ember ott legyen
    a pillanatnál,
    amikor fénye felragyog
    a sötét égbolton.

    A találkozással
    megkezdődik az elválás,
    az éjszaka rövid,
    a Föld forog tovább,
    a csillag búcsút int,
    maradni lehetetlen,
    vele menni nem lehet.

    Kezdődik elölről
    az izgatott várakozás,
    a vágyakozás utána,
    de az ember tudja,
    érzi,
    hogy újra eljön
    mindig úton van felé,
    hogy minden pillanat
    közelebb hozza
    a legszebbet,
    amikor felragyog,
    amikor érte ragyog fel
    az égen
    egy picinyke lámpás,
    aminek a fénye többet ér
    minden kincsnél,
    az egész ragyogó égboltnál.

    Ha egyszer mégse jönne el?

    Akkor
    élni se lenne érdemes.

    Akkor már
    a Földnek se lenne kedve
    tovább forogni.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szepes Mária: Hiányoztál

    ugye tudod? Barátunk sok van.
    Részesülünk rengeteg csodában.
    De ez az egy időtlen madárdal.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szepes Mária: Viszontlátás

    Annyi idő, talán évezredek múltán,
    mindig így volt, s így lesz ezután.
    Emlékszem rád. És emlékezel rám.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Idézetek

    „Szeretni annyi, mint örülni más örömének, akkor is, ha nem bennünk találja meg.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Júniusi reggel

    S így lassan mégis elmaradtam
    És gombjaim is leszakadnak.
    Poros és kócos rendbe raktam
    Emlékét a régi szavaknak.

    Lehet, hogy egy hibát csináltam,
    Üzentek, s éppen lusta voltam.
    Autóztam tán, vagy udvaroltam,
    Cikket írtam, vagy nem tudom mit.

    Vagy nem mentem a telefonhoz
    S lehet, hogy Isten hívott éppen.
    Talán kártyáztam egy szobában
    És valami másról beszéltem.

    Hol romlott el? Uram! Mi történt?
    Hol a hiba? Ki tehet róla?
    Hisz itt belül minden meleg még
    S nem leszek már Savonaróla.

    Rekedt nyögés ez csak, nem ének,
    Görnyedten és egyedül állok,
    És mint a gyerek, kiabálok,
    Ha fölébred s fél a sötétben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Lesznai Anna: Ébredés

    Éltem aluvó asszonyéltemet
    Testem nem volt más: minden nyarak teste,
    Hajam a fáknak kusza lombja volt,
    Szívem a nappal leáldozott este.

    És nem volt más álomra nyílt szemem
    – Hiába hajlott ködfejtő betűkre –
    Mint minden víznek és minden egeknek
    Egymásba mélyedt magalátó tükre.

    Bús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
    November hóban őszi pára ült meg.
    Mindenik maggal kipergett az éltem
    És lenge lelkem lebegett a szélben.

    – Te eljöttél és kiváltottál engem,
    Te csudahántó megváltó szerelmem.
    Hogy gyökeret vert tebenned a lelkem
    Én fölsikoltva önmagamra leltem.

    Az én karom reszket ölelve téged,
    Az én szívemre verődik beszéded:
    …Sebzett lelkem a nyarakból kiválott
    Most talpig saját fájdalomban állok.

    Forrás: Lélektől lélekig